Az utóbbi napokban egyszer sem mosolyodott el, hiába tépett be, vagy pörgette fel magát porral. Idegei hol tettre készen feszültek meg, hol kábulatba taszították, de a mosoly szétrepesztette volna helyes arcát. S most mégis, a finom, és egyértelműen kéjes hang hallatán lágyan terült szét az arcán. Aztán le is hervadt róla nyomban...
Csak nem...? Jill... - villant át az agyán, és képtelen volt nem elképzelni amint a lány meztelen testtel simul Eric kisfiús mellkasához... Összeborzongott.
Az ajtó résnyire nyílt, a résben felvillanó zöld szempár éppen csak kitisztult, majd újra bepárásodott, ahogyan meglátta őt... Az ajtó kivágódott és Eric, ahogyan volt, meztelenül vetette magát a nyakába.
- Andy! - kiáltott, a lány, aki az ágyában fetrengett felsikoltott.
Nem Jill – fújta ki a levegőt megkönnyebbülten, és miközben Cat hátát veregette, és magához ölelte, kajánul mustrálta a lányt. Olyan vékony volt, hogy a bordái kilátszottak, nem csak az oldalán, de a cseppnyi mellei között is. Sohasem szerette ezt a típust, nem is bámulta sokáig, és ami azt illeti, lazán képes lett volna újságot olvasni aközben, miközben a törékeny teremtés a farkát szopja.
- Ezt meg mégis hogy...? - a lány magára vonta a takarót, ügyesen betekerte a testét, és a ruháiért szaladgált a szobában.
- Bocs – bontakozott ki az ölelésből Eric, de közben le sem vette a szemét Andreasról. Valóban ott állt, teljes valójában, a csaknem két méteres magasságával, fekete fejének búbja súrolta az ajtófélfát, a válla széles volt, bár mintha kissé lefogyott volna... és az arca... meg a szemei. - Öltözz fel és húzz a francba – mondta a lánynak, mintegy mellékesen. - Istenem – suttogta. - Hát jól vagy....
- És amint látom te is – bólintott a férfi vigyorogva.
- Ja – sóhajtott. - Kurva jól...
Andreas besétált, kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelban, miután felhúzta a redőnyöket.
- Szép a kilátás – jegyezte meg csevegő hangon.
- Na trécselj itt nekem! - csattant fel türelmetlenül Eric, miután a lány sértetten szaladt el. - Mondd! Hol van Emil? Meg Jonas, meg Ole...? Mi a fasz van az ex-colasosokkal?
- De legfőképpen – hajolt előre komor arccal -, hol van Jill?
Eric becsukta a száját. Fürkészőn nézte őt, ő pedig mindent igyekezett a kék jégpáncél mögé rejteni. Profi volt, és érett... nem úgy, mint ez a kisfiú itt előtte. Elmosolyodott.
- Nem kell csodálkozni, Eric – mondta türelmesen. - Vagy talán féltékeny vagy?
- Nem – húzta el a száját. - Azazhogy... figy, asszem ennek nem fogsz örülni... - fordította el a tekintetét.
- Miért? Ugyan már... Oké, hogy azt mondtam, ne mozduljatok ki... de az ideérésünk sem úgy alakult, ahogyan terveztem. Nem várhatom el, hogy ki se dugjátok az orrotokat a levegőre. De nyilván neki is van annyi esze, hogy nem mászkál túl feltűnő helyeken, és nem is túl sokáig – vélte Andreas még mindig barátságos hangon.
- Esküvőn van – vinnyogott fel hirtelen Eric. Az énekes szeme összeszűkült.
- Kinek az esküvőjén?
Eric pupillája kerekre tágult az énekes hirtelen haragja láttán. Whiplasher felállt, kezei ökölbe szorultak.
Nem tudta elhinni, hogy máris valami helyi fickóval kurválkodott, bekerült, valami zülledék, szerencsejáték függő társaságba, most meg esküvőn parádézik! Mert nyilván csak erről lehet szó...
- A saját esküvőjén – suttogta a fiú, és ekkor Andreast olyasféle sokk érte, hogy újra le kellett ülnie. Elsápadt.
- Lehetetlen... - lehelte halkan, és lehunyta a szemét.
Eric a fotel mellé húzódott, leült mellé, állát a karfára ejtette.
- Hé. Ugye nem az van, amit gondolok? - ráncolta a homlokát.
- Te nem gondolkodsz – mormogta alig érthetően, színtelenül. - Te csak piperkőc vagy, tinicsajokat dugsz, meg nekem pucsítasz.
- Igen ám – emelte fel mutatóujját – csakhogy, mióta itt vagyunk, mást is tennem kellett ezeken a dolgokon kívül.
- Például? - horkant fel gúnyosan.
- Hát... most hirtelen nem jut eszembe semmi. De szoktam gondolkodni – bizonygatta.
- Ja. Utólag, biztos... Mert, hogy akkor nem gondolkodtál, amikor elverted azt a sok pénzt, az is biztos – mordult rá Andreas. A szeme villámokat szórt. Eric egészen kicsire összehúzta magát.
- Basszus – nyüszített. - Tudod?
- Hogyne tudnám! - morgolódott tovább. - Szerinted nem ellenőriztem az összeget?
Eric felnyüszített.
- Hagyd abba a vinnyogást! - szúrta le megint. - Majd ha lesz rá okod... - szemében őrült kéj csillogott. Bár, majd mindjárt adok neked okot rá, hogy nyöszöröghess... - durván megragadta a haját, Eric engedelmesen hajtotta hátra a fejét, amerre Andreas keze húzta.
Pillanatnyi öröme egy szemvillanás alatt elmúlt. Férfiassága megkeményedett, gyorsan és hihetetlen erővel tört rá a vágy... azok után, hogy több mint egy hete visszafojtotta már... Jillnek tartogatta, csak neki, erre kiderül, hogy képes férjhez menni, csak úgy... Mert már lemondott róla. Vagy mi van, ha nem is volt szerelmes belé...? Elhessegetett magától minden gondolatot. Eric zöld szemeit nézte, a megalázkodó, vággyal teli függőket...
- Azt mondd meg nekem... - hajolt közel az ajkaihoz, futólag érintve felső ajakával Eric alsó száját - , hogy miből fizettétek a szállást!
- A … Ethan fizette. Jill vőlegénye... férje – magyarázta el-elakadó hangon.
- Pénzes? - kérdezte és végtelen düh meg elkeseredettség bújt meg abban az egy kérdésben.
- Az – sütötte le szemeit Eric, abban a másodpercben Andreas ajkai kíméletlenül vették birtokba az övéit. Nyelvével a szájába hatolt, de ahelyett, hogy megcsókolta volna, rendesen, érzékien, vagy szenvedélyesen, most ki és be húzogatta a nyelvét... mintha csak a fenekét dugná meg. Ericet végtelenül felizgatta ez, vékony ujjai felkúsztak Andreas vállán, a hajába túrt, zihálva csókolt vissza. Most már szabályosan smároltak, tépték egymást, a vágy elsöpörő volt.
- Zárd be az ajtót – lihegett Andreas. - Kulcsra. Most! - kiáltott rá, mire ő nem tétlenkedett. Engedelmeskedett. - Ugyan a többiek most pihennek,de sose lehet tudni... nem volt egyszerű utunk... a francba is, majd mesélek! - saját övét kezdte megoldani. A farmer és az alsó a bokájához hullott, Eric csillogó szemekkel kúszott oda a lábai elé. Lekuporodott, miközben ő a fotelban ült, felnyúlt és kecses mozdulattal gombolni kezdte az ingét. Közben lopva újra és újra „oda” nézett... Kemény volt, és vérrel teli.
- Akarod? - mosolyodott el, ajka résnyire nyílt.
- Mindennél jobban – lihegett, most már egyetlen összefüggő gondolat sem fogalmazódott meg a fejében.
Jill... - gondolta eközben Andreas. - Hol a francban lehetsz most?
Eric lassan a szájába vette, miközben Andreas hagyta, hogy az ing hátracsússzon a vállain.
A fiú nyála bőséges volt, és kellően csúszóssá vált tőle a szerszáma, hagyta egy ideig, hogy Eric eljátszadozzon vele, mint egy nyalókával, egy rendkívül finom édességgel, aztán gyengéden, de határozottan markolt ismét a hajába.
- Négykézlábra! - parancsolt rá. - Gyerünk!
Alig észrevehetően bólintott, hamvas bőre borsókázott most, mellbimbói megkeményedtek, már attól is, ahogyan Andreas rá bámult... Hátat fordított neki, formás kis hátsóját olyannyira kitolta, amennyire csak tudta.
A férfi egy ideig még elgyönyörködött a látványban, Eric feltárulkozó popsija felerősítette a nyálkitermelődését. Lassan leereszkedett a földre, s két tenyerével finoman széthúzta fenekének két oldalát.
Beleharapott a jobb farpofájába, mire a fiú jólesőn felszisszent, az egész teste beleborzongott.
- Akarod még? - kérdezte ő, és kissé erőteljesebben rácsapott az iménti harapás helyére.
- Igen – mondta halkan, szemérmesen.
- Nem értettem! - újra beleharapott, immár erősebben, mélyebben vájta fogait a bőrébe. Nyelvét megkeményítette, most már nem bírt magával, végignyalta őt, Eric felnyögött.
- Igen! - megvonaglott, Andreas pedig beledugta a nyelvét zárónyílásába... Szabályosan dugni kezdte a nyelvével. - Baszki! Ezt... senki sem csinálja, olyan jól, mint te... - sóhajtozott, és nyöszörgött és elképesztően jól esett neki... úgy hiányolta már.
- Nem? - dorombolt Andreas, abbahagyta a ritmikus mozgást, nyalogatta, időnként kitért a hamvas bőrre, hogy belevágja éles fogait. - Mit akarsz még? Akarod, hogy keményen megdugjam a segged?
- Akarom – hördült fel, és még jobban homorított. Háta gyönyörű ívbe feszült, térdét mintásra nyomta a padló, tenyere sajgott, de nem érdekelte. - Kérlek!
- Kérd szebben! - utasította, jobb kezével előre nyúlt, erősen megmarkolta Eric férfiasságát. Ütemesen verni kezdte a farkát.
- Kérlek szépen! - elnyújtottan mondta a két szót, Andreasnak tetszett.
Elhelyezkedett mögötte, saját, vértől duzzadó vesszőjét Eric végbélnyílásához helyezte. Először nagyon gyengéden hatolt belé.
- Ugye nem fáj? - duruzsolt előre hajolva, szabad kezével végigcirógatta a gerincét.
- Nehm.... - rázta fejét, és szerelmes kiskutya módjára fordította hátra fejecskéjét. A szeme vadul csillogott.... de még nem elég vadul.
- Nem kell síkosító? - kérdezte még mindig gondoskodón és kedvesen. - Nem csíp?
- Nem – fordult vissza, feje előre bukott, a haja eltakarta a szemeit.
- Akkor most... - most már erősebben hatolt belé újra és újra, úgy, hogy Eric teste enyhén előre és hátra billent a súlyától – kibaszottul meg foglak dugni! - kiáltott rá szenvedélyesen, és igazán erősen kezdte el dugni, úgy, hogy Eric teste úszni kezdett a verejtékben. Lihegtek, egyszerre, mindkettejük torkából halk nyögések és morgások szakadtak fel. Andreas lehunyta a szemét.
Elképzelte, hogy Jillt dugja így... nem, nem dugja, Jillel szeretkezik így, vele közösül a legintimebb nyílásán keresztül... A lány rábízza magát, hagyja, hogy magáévá tegye, mindenhonnan, minden irányból...
Érezte, hogy másodperceken belül elélvez. Eric már magán kívül volt... éles körmeivel a szőnyeget szaggatta, és mikor ő, Andreas felnyitotta a szemeit, rádöbbent, hogy a srác a szemkontaktust kereste vele...
Beléélvezett. Az orgazmusa nem volt olyan elsöprő... mert eközben már a valóságban volt. Miután magvait beléje ürítette, felállt és a zuhanyzó felé indult.
- Lezuhanyzom – jelentette be.
Eric megsemmisülten bámult utána, aztán összeszedvén magát, felemelte a gyönyörtől még mindig remegő testét.
- Belezúgtál Jillbe, ugye? Ugye igazam van?
- Nem mindegy? - zárta magára az ajtót. - Ha így is van, a ribanc már rég más ágyában hentereg!
- Jaj, ha tudnád... - sóhajtozott a fiú, aztán leült, de fel is szökkent egyből. Egészen elszokott ettől a bánásmódtól. Mosolyogva üdvözölte régi ismerőseként a fenekében feszítő fájdalmat.

Már háromnegyed órája állt az égető, forró cseppek zuhataga alatt. Arcát oda tartotta a zuhanyrózsa alá, fekete haja ázottan simult arcába, és feje tetejére. Közben arra gondolt, hogy ha korábban rájön... ha rájön mennyire neki való ez a lány, ha korábban keresztül tudott volna nézni a szakadt ruhán meg a szajha mentalitáson...
Ököllel erősen belevágott a csempébe. A francba is, hiszen ő maga is egy ribanc! A média meg a rajongók ribanca. Meg a drogoké... Dühösen kezdte el lemosni hatalmas testét.
Fizette a hotelt... biztosan pénzes az az Ethan...
És fiatal. Annyi idős, mint Jill. Ő tudott vele úriemberként bánni, vele ellentétben...
Az ágyban... nem ott nem lehet jobb! Körmei a húsába vájtak. A hasán, meg a medencecsontjánál. Fájt neki, de legalább észhez tért tőle. Mindenképpen találkoznia kellett a lánnyal, hiszen nála volt a kazetta... és ha Jill nem minden érzéseivel volt is tisztában, hát azzal az eggyel biztosan, hogy Pablón még mindig bosszút akar állni... és ha nem...
Akkor is mindegy volt. Neki, magának meg kellett tennie. Egy egész klán figyelte minden lépésüket.
Már nem érdekelte mi lesz vele. A bandára gondolt. Ericre, Emilre, Jonasra, meg Olera. Tartozik nekik ennyivel... ha már belekeverte őket a szarba. Igen, nyakig ültek a szarban, ez a szar a hullámzós fajta volt, és ő már nem térhetett vissza. Minden hidat felégetett a háta mögött.