A pokol ehhez képest valami kibaszott wellness üdülő. Nem bírom tovább. Bassza meg, nem vagyok Rapunzel, se' senki, hogy bezárva tartsanak... A hajam meg egy természeti katasztrófa. Azt hiszem nem bírná ki Andreas súlyát...
Felkelek. Mindjárt... és iszom néhány korty vizet, mert a torkom olyan száraz, mint a szahara. Asszem szédülök... tényleg innom kéne. Két napja nem ittam. Nem tudok felkelni... Képtelen vagyok rá.
Kopogtatnak. A nőci, már megint. A hotel személyzeti egyenruhájában, rám néz, hogy élek-e még. Tálcát hoz be, megint valami kaja, meg löttyök... szarok rá... kéri, hogy egyek, és úgy mosolyog, mintha kibaszottul nem lenne tisztában a helyzetemmel, mintha kikúrtul nem Ethan Woodsnak dolgozna...
Szomjan fogok halni, szép lassan. Most már úgy is mindegy... remélem legalább ezek a hülye hülyék nem buknak bele... jobban tennék ha elhúznának innen a picsába. Ha megteszik, legalább annyit elértem, hogy megmenekülnek. Mártírhalált halok, egy luxushotel luxuslakosztályának luxuságyában. Abban az ágyban, ahol Andreasszal szeretkeztem a nászéjszakámon.
Az életem szánalmas volt, jelentéktelen... de legalább elmondhatom, hogy tudom milyen érzés szeretkezni. Sosem gondoltam volna, hogy ezt megtapasztalom. Mindig úgy véltem, hogy előbb gazdagszom meg, minthogy valakivel szeretkezzek... Mindkettő abszurditásnak tűnt. Még most is annak tűnik.
Végül is előbb gazdagodtam meg. Andreas előtte csak dugott. Mint a lopott biciklit. Heh, most meg úgy röhögök, mint aki meggárgyult... Nézhetném a tévét, de a saját gondolataim jobban lekötnek. Ó, Istenem... miért? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?
És a nő megint jön... de ez nem is ő. Baszd meg...! Ez Ethan!
Ethan Woods, te undorító, mocskos vénember... gyűlöllek, ó mennyire gyűlöllek. Lehajol... pofozgatni kezdi az arcom, a szemem felakad, persze szándékosan fordítom ki a szemgolyóimat, fújok néhány nyálbuborékot is.
Durván megragadja az arcom, pedig eddig egyszer sem ért hozzám úgy, hogy tényleg fájjon. Most már a szemébe nézek... kába vagyok, de hallom, hogy azt mondja, a játéknak már rég vége van, és hagyjam abba a színészkedést. És, hogy Andreas elment Pablóhoz, miattam.
Erre már felülök... és a fejem... a fejem kitisztul.

Jill, mint aki, mély álomból ébredt, úgy ült fel a rendetlen vízágyon. Ethan tartotta a fejét, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Rémesen nézel ki – közölte vele a férfi. - És Cynthia azt mondta, hogy semmit nem ettél. Még csak nem is ittál.
- Mert... - a lány a torkához kapott. Fájt neki a beszéd, a szárazság miatt. Nyeldekelt párat. - Nem voltam éhes.
- Leszarom, Jill! Enned kell, nesze... - megragadta a tálcát, és a lány elé tette. Az megvetően felhorkant.
- Itt fogok megdögleni, a szemed láttára! - közölte vele fölényesen. Nem látta magát kívülről... de talán sírva is fakadt volna a látványtól.
- Azt már nem! Jól van... - Ethan ingerülten állt fel, kutatni kezdett a táskájában, közben a borostája alatt morgott. - Te kényszerítesz rá, hogy újra megtegyem...
Ampullát vett elő, meg fecskendőt, tűt. Jill szemében félelem villant. Az első napon annyira erős hisztérikus rohama volt, hogy Ethan nem tudott vele mit kezdeni...
- Nem nyomsz belém több szart, Woods! - felállt az ágyon, harciasan kapálózott. A férfi nyugodtan közelített felé.
- Maradj nyugton, Jill, különben három biztonságit hívok fel, és miután lefogtak, és be injekcióztalak, hagyom nekik, hogy azt tegyenek veled amit akarnak!
Jillbe mintha visszatért volna az erő, eszelősen nevetett, a haja ezer felé állt.
- Ennyi erővel azzal is fenyegethetnél, hogy eljön értem a rézfaszú bagoly! Ne szórakozz velem!
Ethan elhúzta a száját.
- Mekkora szajha vagy... nem is értem, miért érte meg Berghnek megdögleni... teérted!
- Hogy mit mondtál? - a hangja remegett.
- Azt kedvesem, - mondta nyájasan - , hogy a te imádottad elment Pablóhoz.
- És, Pablo nyilván már odaát van... a pokolban! - sziszegte.
Ethan nevetett.
- Tévedsz. Az agyadra ment ez az egész... mégis hogy gondoltad, hogy valaki egymaga elég kétszáz felfegyverkezett őr ellen? Andreasnak annyi...
- Hazudsz – sírni akart, de már nem volt benne elég folyadék, és elég lélekjelenlét. Összecsuklott az ágyon, és hagyta, hogy Ethan belé szúrja a tűt. Egyenesen a vénájába. Csípett, de fel sem szisszent. Engedelmesen itta a folyadékot, amit Ethan belé diktált. És az agyára visszaereszkedett köd ismét áttaszigálta egy másik világba...

Most megint nem fáj... Mi a szar történik? A mellkasomban érzett feszültség felengedett, és tudom, tudom, hogy Andreas.... Istenem! És mégsem érzek semmit... üresség, és tudatlanság és... valami szar, az agyamban. Mintha bedrogoztam volna, mégis más... nem tudom mi ez, talán nyugtató? Vagy valami olyan erős cucc, amit rákbetegeknek, netán lovaknak adnak?
… de azt kell mondjam hálás vagyok Ethannak, amiért megszünteti a fájdalmam.
És most meg rám mászik... a disznó! Leveszi a ruháim... nem tudok megszólalni, nem tudok cselekedni, csak feküdni, és bámulni kábán, ahogyan a melleimet falja. Undorító. De nem is érzem...
Kivéve amikor lehunyom a szemem és Andreasra gondolok... és nedves leszek, és érzem, hogy a hüvelyem összehúzódik. A hajába túrok... gyönyörű, fekete haja van, selymes, siklik az ujjaim között, mint a patak, a friss forrás vize...
Megfeszülök. Szerelmes vagyok. Mi történik...?
Nem ébredhetnek bennem ilyen mély gondolatok, nem érezhetem ezt... egy buta kis kurva vagyok...
Mindig csak kurva. Vagy magamért. Vagy másért. De mindig csak kurva leszek. Amíg a Föld forog... van, aki nőnek születik. A kutya kutyának. A kutyából nem lesz szalonna...
Én...? Én kurvának születtem.
Mozog bennem, és élvezek... szeretném neki elmondani, hogy szeretem, de mikor felnyitom a szemhéjam, akkor ősz hajat látok, nem feketét... és sikítani szeretnék, de egy hang sem jön ki a torkomon... és az orgazmus jön, mert már késő megállítani...
A testem elborítja, anélkül, hogy bármit is tehetnék ellene. A vénám lüktet ott, ahol a tű megszúrta. Mindig is utáltam a tűket és a fájdalmat. Ethan felkel rólam.
Azt mondja, hogy kár értem, jó feleség lettem volna... de csak egy ribanc vagyok. Mindegy ki, csak fasz legyen, és hasznot húzhassak belőle. Egy kurva....
Hangos robaj, épp akkor, amikor szitkozódni kezdenék magamban. Na mi az, mégiscsak rászakadt a plafon, úgy, ahogyan azért imádkoztam? Persze akkor rám is...
Akkor most a másvilágon vagyunk. Remek. Andreas? Itt vagy?
Ki akarom mondani... beszélni akarok hozzá... üvölteni a nevét, és megtalálni, s most már örökre együtt maradni...!
Megerőltetem magam. Egyre kábább vagyok... egyre gyengébb... de kinyitom a számat... És üvöltök... üvöltök...

 

- Andreas...! - Jill halkan nyöszörgött. A szeme csukva, a teste görcsben. Ethan már a padlón hasalt, fején egy termetes, kopasz bakancsa, emellett pisztoly szegezve a szeme közé.
- Itt vagyok – Tommy felnyalábolta a meztelen lányt az ágyról, olyan gyengéden szólt hozzá, amennyire csak tőle tellett. Össze kellett szorítania a fogait, s székekre, meg különféle aszexuális dolgokra gondolnia. Jill egyszerűen gyönyörűen festett így, meztelenül. Apró mellei megkeményedve emelkedtek és süllyedtek, a hasa tökéletesen lapos, lábai hosszúak és vékonyak. És ahogyan csukott szemekkel belebújt Thomas karjába, mint egy kis csecsemő... a férfi érezte, hogy erekciója van.
- Thomas! Mi legyen Woods-szal? - Ned szólt hozzá, egy alacsony, barna fickó. A főnök felmordult. - Lődd fejbe!
Jill vonaglani kezdett. A bandavezér aggodalma fokozódott.
- De... nem lesz szükségünk rá?
- Kussolj! Tedd amit mondtam! El kell vinnünk innen a lányt... lehet, hogy orvosi segítségre lesz szüksége.
Thomas becsavarta Jill-t egy takaróba. Kiléptek a szobából, a hangtompítós fegyver halk pukkanása alig hallatszott. Ethan utolsó sóhaja annál mélyebbre hatolt Jill tudatában. Odakint már várta őket a kocsi. Végighaladtak a hotelon, a szinte teljesen lemészárolt luxushotelon. A recepciós nő hisztérikus zokogás közepette térdepelt a sarokban, Thomas egyik emberének felügyelete alatt.
A főnök, mielőtt kilépett volna az épületből még intett, hogy mindenkit öljenek meg, aki életben maradt. Aztán már csak azzal törődött, hogy Jillt biztonságos helyre vigye – ahogyan arra Andreasnak tett ígérete kötelezte.