Pillantsunk be hőseink hétköznapjaiba! :)

Ellie

Befizette a számlákat, a stressz és aggodalom egy hónapra elbújhat a szőnyeg alá, ahová a többi ideiglenes kis problémáját sepregette. Ma éjjel végre nyugodtan hajthatja álomra a fejét. És éhesen. Összesen három euró maradt a számláján, ami egy csomag felvágottra meg egy zsömlére elegendő – vagy egy buszjegyre a belvárosig. A döntés igen nehéznek bizonyult. Ma este Dagmar hívta meg egy házibuliba, ahol biztosan lesz kaja, na de az emberek, meg a zajongás a legkevésbé sem hiányoztak neki. Hulla fáradt volt, ráadásul Phillipp a bálna testű törzskuncsaftja minden energiáját leszívta. Voltak, akik rendszeresen az ő webkameráját bámulták az oldalon, s ezek közt a perverz, élettelen férfiak közt olyan kifacsarodott alakok is akadtak, akiknek ez sem volt elég, snapchaten, viberen és a többi közösségi felületen is követni akarták őt. Amikor éppen sürgetően be kellett fizetnie a villanyszámlát lelkesen válaszolgatott is nekik; így ragadt bele aznap Phillipp csapdájába. A férfivel napi szintű kapcsolatban álltak, ő nem schillingben fizetett, már ismerte a lány banki adatait, egyszerűen oda utalta át a helyes kis összegeket. Na persze soha nem túl sokat egyszerre, így csikarva ki újabb és újabb törődés-morzsákat. Néha úgy érezte halálra unja ezt a beteges szerepjátékot. Phillipp imádta, ha megalázzák testi adottságaival, szerencsétlenségével. Valószínűleg impotens volt, mert bár minden nap megmutatta aprócska méretű péniszét, Ellie még soha nem látta elélvezn. Na nem mintha hiányzott volna neki a látvány.

Szóval a délután jó része azzal telt, hogy a monitoron fél szemmel Phillipet bámulta, miközben az hason csúszva, rozmárt utánozva közlekedik a nappalija padlóján, közben a Friends egy régi részét nézte, belül mélyen meg azon gondolkodott, hogy mihez kezd az életével. Karennel másodfokú unokatestvérek voltak, a lánytól már az is nagy segítségnek számított, hogy szinte ingyen bérelhette ki a lakását, csak a rezsiről kellett gondoskodnia – amibe Karen egyébként nagy részben hozzájárult. Persze a történethez az is hozzá tartozik, hogy Karen szenilis nagyapja, Wilhelm is ott élt, vele pedig nem szívesen osztoztak volna a lakáson idegen bérlők. Ellie nem zavartatta magát; Willie bácsi elég nagyot hallott, a lány úgy gondolta, hogy amíg vacsorára „vajas tenyeret” hall kenyeret helyett, addig az ő megjátszott nyögdécselései sem fognak feltűnni az öregnek. Különben is, a háromszobás, modern bochumi lakás sokkal kényelmesebb és szebb is volt, mint ahonnan ide sodródott… Gondolni sem akart a múltra, a jövőre talán még annál is kevésbé. Inkább az egyszerű, szintén problémás jelennek szentelte hát a figyelmét.

Döntött. Bulizni menni semmi esetre sem akart ma, hiszen nem biztos, hogy a visszautat is megengedheti majd magának. Valószínűleg akadt volna valami részeg, vagy akár józan, de ugyanolyan kanos fiú, aki örömmel hazavitte volna kocsival, ám a lerázás aztán még több energiába és felesleges körbe kerülne neki… Maga is elszomorodott azon, mennyire kiégettnek, fáradtnak és kedvetlennek érezte magát. Belebújt a khaki színű kabátkájába, az ajtóból még kiáltott egy „Willie bácsi elmentem, majd jövök”-öt -  bár maga sem tudta, hogy miért, talán csak jól esett valaki olyanhoz szólnia, akivel nem csak a szexualitásra korlátozott a kommunikáció. Ha-ha. Willie bácsi meg a szexualitás. Elképzelte, ahogyan az öreg éppen álmában békésen szepeg, s mosolyogva suhant le a lépcsőn. Már ki is találta az esti programot.

Erik

Regenbogen nagyon hamar magára hagyta a szoftverrel. Ha nem ismerné, azt gondolná, a főnökének fogalma sincs annak működéséről…

-         Te vagy az egyik legjobb emberem – veregette meg a vállát a főnök, másik kezében már a telefonja jókora kijelzőjén matatott. – Bízom benned. Ha bármit találsz, tudod a dolgod, a jelentést hétfőn várom.

Erik belemerült a kézikönyvbe, miközben a képernyőn sorokban villogtak a megnyitásra várakozó dialógusok. A főmenüben országokba rendeződtek a chat beszélgetések, a zászló ikonokra kattintva halványkéken körvonalazódva az adott ország térképe bukkant fel. A bétaverzióban még csak Németország térképe és beszélgetései váltak elérhetővé, de Erikre nézve ez is hatalmas információáradatot jelentett. Valójában hihetetlen részletességű térképek voltak ezek, ha belezoomolt az egérgörgővel Németország tartományokra és városokra bomlott, azon belül apró, de fényes sárgás pontok jelezték az internetkávézókat, mint elsődleges anonim veszélyforrásokat. Hát persze – gondolta Erik. – Tuti valami japán turista akarja terrorizálni a fényképezőgépével Merkel-t, mikor az kijön a zuhany alól a rózsaszín nyuszis törülközőjébe tekerve. Gyorsan elhessegette maga elől a kancellárnő képmását és élénken figyelte a pontokat. Elméletileg ezeknek kéne vörösre váltaniuk meg sípolniuk, ha a program gyanús szövegkörnyezetet észlel. Mivel ez tíz percnyi kémlelés után sem történt meg, találomra belekattintott egy beszélgetésbe.

„Ja, persze, hogy tanulok a vizsgákra, anya…

Eszel rendesen?

Igen, persze J Apa hogy van?

Ma például mit ebédeltél? És tudom, bízom az én pici egyetlen okos tündérkémben. De nem keveset fizetünk a tanulmányaidért.

Dönert, a töröknél, a koli mellett. Csak másfél euró, esküszöm itt a legolcsóbb a Döner az egész városban…”

-         Ez aztán extra veszélyesen hangzik – dörgölte meg a szemét Erik. – Mindjárt fel is hívom Regenbogen-t, hogy vészhelyzet van…

Mellékattintott, közben a jéghideg eszpresszóba kortyolt. Máris kezdett álmosodni, pedig az esti műszak éppen, hogy csak kezdetét vette. Legalább a túlórapótlékot megkapta, de megfogadta, ez az utolsó olyan alkalom, amikor az irodából csinálja ezt az értelmetlen baromságot. Ezt nyugodt lélekkel csinálhatja az ágyából is, otthon, majd felkel szépen, ha a program jelez…

Az egyik kis pontocska vörösre színeződött, villogni kezdett, a magas frekvenciájú sípolás kellemetlenül karistolta a dobhártyáját. Gyorsan rákattintott a hamburgi Internet Café feletti kis jelre. Egy videó beszélgetés nyílt meg, az asztalán lévő monitorok képernyőin sávok tagolták a különböző résztvevők élő felvételeit. Ez sokkal jobban tetszett neki, mint a chat olvasgatása.

-         Meghaltok mind, férgek! – fröcsögte maga elé agresszívan a headsetet viselő kamasz srác, ujjai ráfeszültek a billentyűzetre.

-         Nesztek, gránát a kibaszott pofátokba! – a másik monitorra kapta a tekintetét, ahol az ellenséges klán egyik hős katonája próbálta tartani a frontot.

Erik elmosolyodott, majd a felismeréstől elkomorult az arca. Ez akár ő is lehetne.
Ez a program egyáltalán nem szakszerű és nem is professzionális. Miközben az orrát túró Killer Jürgen nicknevű fiút bámulta elszörnyedt a privát szféra, magánélet és intimitás teljes sárba tiprásán. Mostantól tényleg azért kapja majd a Skypetól a fizetését, hogy hétköznapi embereket kukkoljon éjjel?