Erik és Ellie első virtuális találkozása...

Ellie

A harmadik felest hajtotta fel a Bermuda Háromszög egyik bárjának pultjáról, hátrarázta hullámos, szőke haját, szinte felszabadultan nevetett. A zsebében a három euró azóta megsokszorozódott, Dagmar cinkos pillantásokat küldött felé oldalról, azzal az idegesítő „én megmondtam” nézéssel. Ő megmondta, hogy kurválkodjon, abban van a nagy pénz, nem a himi-humi kamerázgatásban. Mindkét piac felhígult, egyre több szerencsétlen lány árulja bájait és egyéb szolgáltatásait egyre olcsóbban, a pasik meg egyre-egyre többet engednek meg maguknak, szörnyű az egész – de a hús-vér test azért még mindig többet kóstált. Túl sok az „egyre”, na de hogyan fog így egyről a kettőre jutni?

Nem akart gondolkodni, nem, nem és nem. A két srác, akiket az Ali baba nevű csehóban csavartak a kis boszorkány-ujjaik köré, lelkesen fizetgették az újabb és újabb koktélokat, rövideket, meg amit csak kértek. Olyan volt az egész, mintha nem kerülhette volna el a végzetét. Ő otthon akart maradni Wilhelm bácsival filmet nézni a kanapén, aztán aludni egyet, maximum hajnalban, ha álmatlanság gyötri, (gyakran ébredt fel pontban hajnali fél háromkor, úgy, hogy vissza sem tudott aludni gyötrő gondolataitól) belövi magát adásba, ahogyan álmosan, pizsamában, bugyi nélkül fetreng, hátha valakinek ez is megér néhány schillinget. Ehhez képest, mikor pékárut keresgélt a sarki Lidlben a kis három eurójával, összefutott Dagmarral meg Leóval és Dagi valahogyan rávette, ha már házibuliba nem is mennek, legalább a Bermuda háromszögbe tartson vele egy kis vadászatra. „Ha te elmész pénzért dugni, a faszid fizeti nekem a taxit haza” – ez volt a feltétele, és a lány szavát adta rá. De azért persze negédesen hozzátette:

-         Már ha nem tartasz te is inkább velünk…

-         Nincs nekem gyomrom ehhez, tudod jól.

-         Mert egy kis hercegnő vagy – sorban állás közben kiragadott egy tincset Ellie hajából, azzal kezdett játszani, közben folyamatosan a kasszás fiút ingerelte. Szemezett vele, néha lopva megnyalta az ujját, megcirógatta kipakolt melleit. – Haha, és megint rosszul ütötte be a számot – nevetett már odakint, a blokkot tanulmányozva. Meghívtalak a kiflidre.

Dagmar a férfimanipuláció mestere volt, Ellie sosem értette, hogyan képes a lány ilyen piti módszerekkel ennyi pénzt kihúzni belőlük. Most egy páreurós kedvezmény a boltban, máskor egész nagy összegek a semmiért cserébe… Ő maga a tiszta üzlet híve volt. Az online bohócok világában így működött ez, elmondta miből válogathat, és mennyibe kerül a webkamerás show percdíja az adott extrák függvényében. Persze, az extrák… ezek már nem puncit akartak, legalábbis a legtöbben már elteltek az internetes pinarengetegtől, hiszen minden kis ablakban széttárt lábak, női nemi szervek, mellek és seggek bukkantak fel, ha rákattintottak, ha nem. A kereseti lehetőség az extrákban rejlett. Aranyeső, kaviár, szabadtéri streamelés. Lovagolj dildón, miközben autót vezetsz, persze legyél gumiba vagy valami mutatós fétisszerű álomruciba öltöztetve. Ellie nem volt hajlandó ilyesmire. Kifejlesztett néhány olcsó trükköt, a pisilést például a háta mögött, két farpofája közé csúsztatott fecskendővel, guggoló pózban csalta el, úgy, hogy a webkamera szeméremdombjára zoomolt, így nem látszódott más, csak a keskeny folyadéksugár, mely nagyajkai közül csordogált alá. Néhányan persze rájöttek a turpisságra, főleg a tapasztalt, rendszeres kukkolók – de azért jó néhány barom megkajálta a műsort.

Szóval, most ott ültek, Bochum, az egyébként szürke, színtelen, unalmas, ipari városka talán egyetlen éjszakai negyedében, a Bermuda háromszögben.

-         Mit szólnátok, ha nálam folytatnánk az iszogatást? – kérdezte a magas, bőrkabátos. Valami Jé betűs volt. Johann, Jürgen… tök mindegy… Ellie egyből nemet mondott.

-         Haza kell mennem, de köszönöm a meghívást.

-         Hogy érted azt, hogy haza kell menned? – arcizmai egyelőre nem rezdültek, de szemében furcsa nemtetszés rajzolódott ki. – Még alig kezdődött el az este…

-         Idős lakótársam van, nem lenne jó felébreszteni.

Dagmar közben már az alacsonyabb és elég ittas barátja ölében ült, a férfi válla felett fél szemmel éberen követte a párbeszédet.

-         Hadd beszéljek vele – szólt közbe, mikor megszimatolta, hogy Ellie a végén még keresztbevágja az üzletet. Csizmás lába átlendült a férfin, ahogyan felkelt az öléből, az pedig lenyűgözve bámulta. Látszott rajta, felőle bármi történhet, semmit sem fog már fel a külvilágból. Ő teljesen Dagi hatása alá került. – Levegőzzünk egy kicsit – ragadta karon Elliet gondoskodásnak álcázott dühös ijedtséggel. – Se perc és itt vagyunk, Uraim.

Ellie odakint végre fellélegzett, mindketten cigarettára gyújtottak. A hideg éjszakai levegő csípte az orcáját, némileg kijózanította.

-         Mégis mi a szart csinálsz? – szegezte neki a kérdést Dagmar. – Előleget kaptál.

-         Tudom… - ujjaival idegesen a pénzt gyűrögette bőrdzsekije zsebében. Nem volt kimondva, nem beszéltek róla, de akkor is egyértelmű volt. Mikor a magas pasi a zsebébe csúsztatta azt a százeuróst, és oda súgta „vegyél magadnak inni, ha megszomjaznál”, az nem piameghívás volt. Hiszen egész este ő állta a köröket. Az ott egy ígéretes kis előleg volt, bizalmi játék, az est kiteljesedésének várakoztatása…

-         Akkor meg? Minek fogadtad el?

-         Nem tudom, én csak… csak úgy megtörtént, érted? Hirtelen megkönnyebbülés volt, hogy az elkövetkezendő néhány napban nem kell azon paráznom, mit fogok enni, vagy miből veszek metrójegyet.

-         Ne legyél hülye – enyhült meg a barátnője. – Gyere el, és az ötszörösét fogod megkapni tőle. Vigyázok rád. Nem lesz gáz.

-         Figyelj, én most hazamegyek, tessék – gondolkodás nélkül kapta ki zsebéből a harmonikára gyűrt papírost, s nyomta Dagmar markába. – Add vissza neki, vagy tartsd meg és dugjál vele is, nekem ez egyszerűen nem megy, én ezt nem fogom csinálni és kész.

-         Ellie!

Nem hagyott magának időt arra, hogy elgyengüljön. Sietős léptekkel húzott el a sétálóutcán, öt perccel később már a kihalt, alvó lakónegyednél járt. Esküvői ruhabolt, sötét ablakos olasz étterem. Kicsit lassított, kényelmesebb tempóban sétált tovább. Újabb cigarettára gyújtott, a Jé betűs pasitól kapott egy dobozzal, de ezt lelkiismeret furdalás nélkül szívta el. A pénzt nem akarta megtartani, azzal csak Dagmart hozta volna kellemetlen szituációba – így meg maximum tolnak egy hármast és Dagi bezsebeli az ő részét is. Attól nem félt, hogy barátnője esetleg komolyabban megharagszik rá, nem ez volt az első ilyen alkalom. Dagmar rendszeresen így kereste kenyerét, többször próbálta őt is beszervezni. Ellie tudta, a lány csak a maga módján akart segíteni neki. Mindketten nehéz helyzetben voltak, de Ellie úgy érezte, ha jobban belemászik az adult industry kínálta lehetőségekbe, csak mélyebbre ássa a gödröt, melynek így sem látta a peremét, s amiből kétségbeesetten tekintgetett ki a világra.

Hát persze, hogy ő is tanulni akart, normális életet, kiskertet, társat, cicát, virágokat. Valami kellemes hobbit, mondjuk falmászást, vagy lovaglást. Nem ilyen élet reményében menekült el otthonról. Valójában nem is igazán reménykedett semmiben, csak minél távolabb akart kerülni attól a családnak nevezett fertőtől. Apró könnycsepp pergett végig az arcán, miközben maga mögött hagyta a parázsló dekket. Annyi ereje sem maradt, hogy rátaposson.

Erik

Strudel békésen, néha dorombolva, néha meg álmában szuszogva melegedett az ölében. Előző nap csakhogy nem teljesen a sarkára állt és közölte Herr Regenbogennel; ő bizony home office-ból, otthonról végzi a munka ezen részét. Regenbogen könnyedén belement, neki a produktivitás és a folyamatos naprakész riportok jelentették a bevételt, édes mindegynek tartotta Erik az irodában, vagy otthon teszteli a programot, melybe saját gazdagságának reményét táplálta.

Erik unottan kattintgatott, figyelt. A piros jelzőfény többször villant fel, a hangot már lenémította, annyira idegesítette a csipogás. Mintha egy rohadt, elektronikus tamagochi állatkáról gondoskodna kényszerből, ami folyamatosan éhes, és semmivel sem lakik jól és csak csipog és csipog… Természetesen a riasztás mindannyiszor tévesnek bizonyult, hétköznapi beszélgetésekben felbukkanó jelentéktelen, gyanúsnak minősített szavak ugrottak fel sorban. És megint.

Egy skypeos videó beszélgetésben a „bomba” szó hangzott el. Unottan nyitotta fel az ablakot, biztosan megint valami lanpartyba készül belekontárkodni, értelmetlenül.

A képernyőn egy fehér, apró, de nagyon formás, női test jelent meg. Az arca pont takarásban volt, Erik kezében megállt az evőpálcika, amivel ezidáig az édes-csípős, szezámmagos csirkét falatozta.

-         Húha – motyogta maga elé. Magányában hébe-hóba néha egyébként is nézett pornót, főleg a geek illetve gamer girl kategóriákat, na meg a cosplay-t szerette. Ez most más volt, de kétségkívül gyönyörű. A lány állatfigurás pizsama felsőt viselt, hozzáillő, cuki kis francia bugyival.

-         Bomba vagy szivi – ismételte a férfihang a videó beszélgetés túl felén. Bepárásodott szemüvegén túl megpillantotta a másik kameraképet…

-         Fújj!!!! – hördült fel Erik, hátrahőkölt a gurulós székében, Strudel méltatlankodó nyivákolással ugrott fel ölébő. Apró, de elég szőrös hímtag vergődött, bütykös ujjak közt. Valaki éppen kiverte otthon a pizsis lánykára.

Ez aztán az otromba terrortámadás. Bombázókkal.
A lány lassan levetkőzött, közben lejjebb csúszott és Erikre meglepően kislányos, kerekded, álmatag angyali arcocska pislogott vissza a monitorról. Gyorsan becsukta a farok-ablakot, és csak a lányt figyelte. Nem hitte el, hogy egy pornóst lát. Annyira jóságosnak tűnt, annyira ártatlannak és megfoghatatlannak. Eriket azonnal elvarázsolta a látvány, s nem is csak a látvány – hirtelen olyan érzés uralkodott el rajta, ismeri ezt a lányt, mi több kedveli. Megrázta magát, megtörölte a szemüvegét.

-         Térj észhez öregem – mormogta magának. Biztosan a túl kevés alvás és a túl sok munka váltotta ki belőle ezeket a hirtelen, furcsa érzéseket. Na meg az örökkévalóság óta rátelepedő magány. Nem tehetett róla, nem bírta levenni a szemét a teremtésről.

A lány a melleivel játszott, lehunyt szemekkel, talán álmodott közben egy másik világot, s csak testben volt ott a képen, gondolatban messzire szárnyalt… Majd mielőtt a férfi elélvezhetett volna, a kép eltűnt és karakterét meghazudtoló, karcos, mély hangon szólalt meg:

-         Ha többre vágysz, megtalálsz a meinekleinepussy.de oldalon. Viszlát, ott, mein Schatz (édesem…)!

Erik kábultan hívta fel a böngészőben az url linket. Gyorsan lecsekkolta a lány skype-os nicknevét. Sternchen. Csillagocska. A Skype profiljában ott díszelgett a pornóoldalon létrehozott saját kamerájának és személyes lapjának linkje, melyen hasonló néven szerepelt, a „perverz” szóval megspékelve. Perverz Csillagocska. Az ember nem is feltételezné, hogy e mögött az aranyos külső mögött sötét mélység bújik meg… Talán csak megjátssza az egészet a forgalom és a több pénz kedvéért – morfondírozott Erik.

Mire észbekapott, már arról ábrándozott, hogy kézen fogva sétálnak a Ruhr folyó partján, ő fagyit vesz Csillagocskának, miközben felszabadultan beszélgetnek. A lány eközben unottan, fáradt arccal ült a webkamera kirakatában, chat szobájában kiéhezett, anonim hímek írogatták aljas vágyaikat. Erik majdnem szívbajt kapott, mikor feltűnt neki a képernyő bal alsó sarkában villogó árlista.

Sima és anal dildo – 70 Schilling

Aranyeső – 150 Schilling

Kaviár – 300 Schilling

Kaviár? Ugye rosszul lát… Nem, tényleg az van odaírva. Gyorsan elhessegette a gusztustalan víziót. Miközben a regisztrációs fülre kattintott, azon gondolkodott, mennyibe kerülhet a lánnyal egy beszélgetés.