Spanyol utakon...
2017.03.29. 09:54, C.
meneküljünk innen
Nem életem verse, és nem is egy AB-AB páros rímű líra. :) Egyszerűen csak nem akartam ebben az országban létezni, éppen nem aludtam éjjel, így született meg Diegó a képzeletbeli spanyol amígó, aki mögött kis robogón ülve száguldozunk a poros tengerparti, fülledt kis utcákon...
Mikor már nem leszek veletek,
Odakint a poros utcán
Diegó rám vár,
Papirosba dohányt tekerek,
Porrá zúzott levél után
Ül bele a szár.
Spanyol tűzben ég a bánat,
Füstös könnyet rí,
Diegó kérdi ízlik-e?
Én annyit mondok
Sí!
Zöld felleg finom vánkosom,
Puhán ringat messzire.
Diegó hív – mí corazón,
Szerintem csak álmodom;
Mi tetszik, s smiért ennyire
E fura nyelvű szón?
Lanyhul a perc, lassul az óra.
Visszatérek…
Jobb később, mint korább.
Diegó legyint – manana
Megint betépek
Így repülök tovább…