Fuckin' Friday2017.04.14. 06:52, C.
nézitek a Girls-t, meg a Love-ot?
Most tűnt csak fel, hogy ha rákattintok a negyedik fejezetre, azt írja a blogban még nincs bejegyzés. Persze, elfelejtettm publikusra állítani, ezért csak úgy nyílt meg, ha bejelentkeztem, és mivel szerkesztő lévén mindig be voltam jelentkezve fel sem tűnt.
Nem annyira boldog ez a péntek, már csak azért sem, mert dolgoznom kell ma, meg hétfőn is. Nem panaszkodom, pénzben nagyon jó, hiszen ünnepi pótlék meg ilyenkor legalább kevesebben vannak az irodában és totál más a hangulat, olyan, mintha egy pizsamás lanpartyn lennél, ahol fizetnek a jelenlétért. A főzés persze érdeklődés hiányában - meg végkimerülési okokból - tegnap totál elmaradt, úgyhogy majd rendelek pizzát, remélem van olyan étterem, ami nyitva tart nagypénteken. Ha nem, akkor megszívtam és elkezdem a nagyböjtöt már most. Mint valami túl jó keresztény, nézzétek, ott a spanom, Jézus.
(Girls meg Love kritikához olvass tovább. Vagy ne, inkább menjél tojástfesteni, az jobb.)
Kezdem azt érezni, hogy ennek az egész postnak semmi de semmi értelme, valami különös párhuzamot vélek felfedezni e meg az életem egyéb területei közt. Voltaképpen csak próbálom kitöltögetni, sorozatot nézek, bulizni járok, szintetikus szerekkel gyilkolom magam aztán meg háromnapig szarul vagyok. Most majd elmegyek sportolni az egészség jegyében, meg, hogy a seggem átmérője ne haladja meg az irodai székét, amiben ülök.
Tegnap bedaráltam az egész eddig megjelent új Girls évadot, még mindig imádom, bár vannak benne olyan logikai bukfencek meg túl nagy sztoriugrások, amikért haragszom. Például, ha az egyik részben Adam jó psycho módjára beígéri Hannahnak, hogy együtt nevelik fel az amúgy random apától származó gyermekét, ne tűnjön már el a következő részben mindenféle magyarázat nélkül. Legalább rakták volna bele megint Mimi Rose-t, mint átlátszó indokot, hogy ne arra hegyeződjön ki mennyire beijed mindennemű felelősségvállalástól. Adamból egyébként már rég kiszerettem (remélem igazából Hannah is és csak a kétségbeesés egy apró szikrája lobbant fel újra egyetlen epizód erejéig). Mimi Rose-t még elnéztem, mindenkinek kell egy kaland, amikor rájön, hogy ez csak mellékút és lófaszt nem ér. De amikor Jessát kezdte dugni, na ott nálam is kiégett a biztosíték és kiábrándultam a betegesen intelligens, nárcisztikus karakterből. Pedig egész addig úgy gondoltam, ezek totálisan egymáshoz valók és ez olyan igazi elbaszott szerelem.
A másik párhuzamusan futó kedvencem a netflixes Love. Bár az első évad szerintem odaveri a másodikat, főleg, hogy Mickey most leszokik a drogokról. Minek? Az ő személyiségéhez hozzátartozik a széthullás és kész. Igen, még csak a "Shrooms" epizódnál tartok, tökjó volt egyébként, tetszett ez a fajta ábrázolás mód, megmutatja a pszichedelika igazi lényegét és mivoltát, mikor nem csak röhögve trippelsz, színes minden és azt sem tudod hol vagy - hanem lényed legmélyebb pontjáig nyúlsz le, eggyé válsz az univerzummal, hallod a belső hangod, és érzékeled a jelet, amit küld neked. Randy nagyon cukin követte azt a prérifarkast, és az önbeismerése, hogy ő részben barbár, az is csodálatosan mély és impulzív volt. Emlékeztetett magamra, amikor aztéknak éreztem magam gomba meg kristály trippen és biztos voltam benne, hogy az egyik szemem azért kisebb mint a másik, mert harc közben veszítettem el.
Azt hiszem majd írok még ilyen sorozatos értékelést, elég szórakoztató dolog rájönni, hogy mit miért szeretek, írás közben minden letisztul ez a bejegyzés is totál hosszú lett és tervezetlen, pedig úgy keltem fel, hogy ebből a napból már semmi sem lesz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó