Zoé a ruhásszekrényt rendezgette, lezser, de csinos otthoni melegítőben. Próbálta kikapcsolni az agyát és kiüríteni belőle a munka és hétköznapi stressz újra és újra makacsul felbukkanó buborék-szerű gondolatfoszlányait. Csütörtök kora délután volt, mikor úgy döntött, lecsúsztat valamennyit abból a rengeteg túlórából, amit az utóbbi negyed évben vállalt be. Folyamatosan hajtott, ez idegrendszerére és a viselkedésére is kihatással volt, talán maga sem vette észre, vagy csak túl sokáig volt szingli ahhoz, hogy felismerje, miként hat ez a partnerére. Már amikor az éppen otthon volt, és nem az irodában töltötte a szabadideje igen jelentős részét. Valójában Gergő épp olyan karrierista volt, mint ő, a hónapok észrevétlenül teltek, miközben felváltva licitáltak rá egymásra, ki dolgozik tovább.
Zoé szórakozottan pakolgatta a felsőit, újrahajtogatta, szín szerint rendezte őket. Néhányat félretett, ezeket sajnálta volna kidobni, de tudta, hordani sem fogja őket többé. Átfutott rajta a gondolat, hogy esetleg megkérdezi Annát, tetszenek-e neki a ruhák.
Ujjai közé oda nem illő darab akadt. Egy aprócska, pöttyös bugyi, féltanga, akár az övé is lehetett volna méret alapján, de az az azonnal belé nyilalló éles ösztön jelezte neki; mielőtt még felfoghatta volna, mi is történik, hogy nem, a bugyi nem az övé. Zoé szeme összeszűkült, ahogyan két kezével szélesre nyújtotta az anyagot. A fehérnemű nem volt teljesen tiszta és ráadásul nem is a sajátja.
- Gergő, te hanyag idióta... – mormolta orra alá bosszúsan. Lehunyta a szemeit, felidézte magában az elmúlt időszakot. A logikus az lett volna, ha Gergő egy kolléganőjét, vagy egy random prostit hoz fel ide, míg ő nincs otthon. De Gergő egyszerűen nem volt az a típus, s Zoé jól tudta ezt. Intuíciója meg azt tudta pontosan, hogy milyen másik típusba tartozhat a választottja...
Acélos tekintettel meredt a fekete alapon fehér pöttyös, selyem masnival díszített kis bugyira. Annak fonákján egy kopott H&M logó halványodott. Az fix, hogy most már biztosan meginterjúvolja Annácskát az öltözködési stílusával kapcsolatban.
Előtte azonban még úgy döntött, egy kicsit megtréfálja a fiút.

Zoé totál felpörögve suhant át a közeli pláza H&M női fehérnemű részlegén. Mániákusan válogatta ki az azonos méretű S-es fekete-fehér pöttyös bugyikat, egy vadászó nőstény állat agresszív gyorsaságával. Egy diák eladó lány zavartan állt félre az útjából, meg sem merte kérdezni, segíthet-e. Periférikusan nézte miként cincálja szét a bugyihalmazt ez az elegáns, csinos, megveszekedett nőszemély.
Mikor az összes megfelelőnek vélt fehérneműt megkaparintotta a szekcióból, Zoé nagyjából huszonöt pöttyös kis bugyival állt a kasszához, ujjai görcsösen markolták a zsákmányt. A meleg, hidrogénszőke kasszás fiú unottan húzta le a kártyáját és köszönte meg a vásárlást. Amint a nő hallótávolságon kívülre ért, színpadiasan fordult oda a lófarkas eladó lányhoz.
 - Nem is értem, pedig még csak le sem voltak árazva... – forgatta szemeit.
 - Tuti elkattant valami szarságon, amit a pasija művelt – csóválta a fejét a lány.
 - Biztos a pasi szeretőjének van ilyen bugyija, és megtalálta egy titkos légyott után – elmélkedett a srác.
 - Ja, bár nem’tom minek vesz belőle magának ennyit.
Azt egyikük sem merte volna feltételezni, hogy a pszichotikus állapotban lévő hölgy a pasija húgának fekete-fehér pöttyös bugyiját találta meg a szekrényében, saját ruhái között.

Folytatás a www.sniffany.blog.hu oldalon