Ne legyen kétséged, ha érzed, hogy toxikus
kapcsolódás ez, de nem éppen kozmikus
barát az ellenség, a szenvedés komikus
Ő is, mint te magad, épp’ oly notórius
Elég egy pillantás, egy ösztönös gesztus
vagy egymásra projektált régi komplexus;
Végtelen spirálban keringő nexus
Feminin, maszkulin bekódolt szexus.

Az önsorsrontásom én magam írom
Ez lesz a végzetem, a fejfám, a sírom
Sírom a bánatom, ó minő fájdalom!
Én is hibáztam, tudom, nem rágalom
Érjen másokat is pont annyi ártalom,
amennyi kéretlen kicsinylő szánalom,
mi hamis szemekben rám vissza tükröződik,
a kegyetlenség szeretetéhséggel ötvöződik
az ármány, mint a pókháló, s szerelem szövődik
a szálakkal jól vigyázz – mind hozzád kötődik;
benne az áldozat vergődik, őrlődik,
Míg te táplálkozol, vele ki törődik?