Csínek nagyon sokáig nem vált ismerőssé a térség, melyen áthaladtak, el is feledte már, mennyire elkalandozott a figyelme Adara felé menet. A tábortűz, melyet várakozón ültek körül persze nem lángolt már, de kormos, kiégett sebhelyet ejtett a füvön, és ő lelkendezve bökött felé.
- Nézd!
- Látom. - bólintott Ryosuke komoran. - Ez egyet jelent, mégpedig azt, hogy megérkeztünk..
- Lassan a testtel. - fújta ki magát megállva Kissa. - Azért a hegymászás nem olyan vidám dolog.. legalábbis ez esetben nem.
- Én szeretek túrázni. - mosolyodott el halványan Csí, szinte belekönnyezett a szeme, amint felidézte magában a családjával töltött hétvégéket.. Csak ők négyen, a természet.. Cipője orrára apró könny hullott, Ryo látszólag zavarba jött.
- Meggondoltad magad?
Csí megütközött azon az együtt érző, finom hangon, melyet a fiú produkált.
- Nem. - rázta a fejét hevesen, s az útra nézett, arra az útra, amerre nem indult el aznap este.. Persze nem is sejthette, hogy a dolgok ilyesfajta irányba tolódnak majd el, de ha akkor megindul..
Akkor talán meg is ölnek azok a gerillák. - fejezte be magában, és Ryora emelte tekintetét.
- Eszembe jutott a családom. Ennyi az egész.
Ő csak megértőn bólintott.
- Bármilyen hihetetlen.. de az enyémek is.. - szavai elhalkultak, Kissa dorombolva kúszott lábai között. A lány erősen elgondolkodott ezen.
- Számomra nem hihetetlen, mert semmit nem tudok a családodról. - szólt finoman.
- Igaz. - hagyta rá. - Tovább megyünk?
- Aha. Muszáj lesz.. - beharapott alsó ajakkal lesett hátra vállai felett, a nap ereszkedőben volt, való igaz, még nem bukott alá a dombokon túl, de oly magasan sem őrizte lépteiket, mint néhány órával ezelőtt.
- Nagendra.. - szólította meg Csí.
- Igen?
- Semmi. - mosolygott rá. - Csak rég hallottam a hangod, csendben vagy.
A sárkány nyugodtnak tűnt, sárga szemei mégis aggodalomtól izzottak. Teste jó kétszer, vagy tán háromszor is akkorának tetszett, mint ideérkezésükkor.
- Rosszat érzel, igaz? - sóhajtott lemondón. A lény bólintott.
- Rosszat bizony. De onnan.. - fejével az erdő felé bökött. - Még rosszabbat. Induljunk. Most.
Szó nélkül haladtak. Földút szűkült lassan ösvénnyé, s eme ösvény vészesen emelkedni kezdett. Hegynek fel haladtak, az út kanyarodott, és magasodott szüntelen. Csí lenézett, elfogta a szédülés, pedig nem is jártak még olyan nagyon magasan, a levegő sűrűségén nem volt érzékelhető a változás, ő mégis mellkasához kapott. - Chi..? - Ryo ránézett, az ő szemei is az alattuk elnyúló térséget pásztázták. Sűrű erdőt látott, de csak a fák tetejét tudta szemügyre venni.. Mélységes sötétségben úszhattak azoknak törzsei, hát még az erdő alja.. Mindketten elképzelték a gyér, kopár és jéghideg, mocsaras talajt. Beleborzongtak.
Csí hátranézett még utoljára, de a barátságos pusztaság már nem látszott. A hegygerinc sziklákkal teletűzdelt, fenyegető mivolta rémisztőn bökött felé kiálló fogaival.
- Gyere. - kérte, és ő eleget tett a kérdésnek. Kissa ment legelöl, Nagendra zárta a sort. Egyre nehezebben vették az akadályt, Csí vádlija úgy feszült, hogy kisvártatva késdöfésként érzékelt minden lépést.
Kifújta magát, észre sem vette, s jobbján kerítés indult meg, már egy bizonyos magasságtól kezdve. Ennek támaszkodott most.
- Meddig megyünk még? - érdeklődött Kissától.
A sárkány aprót nevetett.
- Nem tudom. Nem jártam még erre..
- Vaktában tapogatózunk! - fakadt ki.
- Pontosan.
- Léteznek ezek egyáltalán? Szerintem a fele sem volt igaz annak, amivel idecsábítottak minket, akkor miért mondott volna igazat Freya pont ezzel kapcsolatban?
- Nem tudhatjuk biztosan. - vont vállat Ryosuke, izzadt tincseit kisimította homlokából. Arcán feszület uralkodott, mély barna szemeiben félelem csillant.. Csí mégis úgy sejtette, ennek a félelemnek nem hozzájuk, vagy az ő sorsukhoz van köze..
- Azt javaslom haladjunk. Csak vezet valahová ez az ösvény.. - felpillantott. A hegy teteje immár nem veszett teljes ködbe, elkerekedett szemmel nézte a szinte tökéletesen laposra csiszolódott monstrumot.
- Kemény szelek járhattak itt.. - mormogta, ólomlábait fájva emelgetvén.
- Állj. - határozott parancs volt az, mi hátuk mögött zajlott, egyszerre dermedtek kővé. Csí idegei már pattanásig feszültek, és a levelekből és sárból összeragasztott maszkok látva csaknem kirobbant belőle a nevetés. Ryosuke megmarkolta a karját, ujjai mélyen a húsába nyomódtak, de nem törődött vele.
Figyelmét kizárólag a megfeszített íjak, és a tűhegyes nyílvesszők kötötték le..