Xiulan meztelenül, reszkető térdekkel állt a sötét dobozban, melyben az idegen helyiségbe került. Három hónap, talán fél év is eltelt azóta, hogy családja nemes – vagy éppenséggel nagyon szegény... – egyszerűséggel túladott rajta. Hatodik gyerek volt és negyedik lány, sorsa már anyja pocakjában megpecsételődött. Még csak saját vezetéknevét sem hozták tudomására – úgysem számított. Eleinte azt hitte, a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen nem állították be azonnal Peking egyik alantas bordélyába szexmunkásnak, még csak gyártósorra, vagy varrónőnek sem küldték el, hogy ledolgozza az árat, amin megvásárolták. Új gazdái meglepően jól tartották, ami azt illeti, jobb bánásmódban részesült, mint odahaza, a szülői házban. A kíméletes gyámság azonban vihar előtti csendként tartotta magában a rá váró, kiszámíthatatlan jövő titkait...

"  - De mér' kell mindig kúrni minden írásban?
 - Mer’ addikt vagyok. Ez is egyfajta pótcselekvés.
 - Értem. " /I.G - Sniffany dialógus/

Átlagos, középmagas, cingár testalkatú kis figura volt, amolyan jellegtelen, hétköznapi arccal. Hegyes orral, mélyen ülő, barna, meleg szemekkel. Ahogyan végigsétált az utcán, kényelmes, ráérős léptekkel, senkinek sem tűnt fel, bár való igaz, a szentestét nem sokan töltötték odakint – így aztán nem is igazán volt, aki észrevegye. Ha akadt is kósza lélek, ki nem a saját bajával vagy az utolsó karácsonyfadísz beszerzésével foglalatoskodott, még azoknak  sem adott okot semmiféle gyanakvásra, mi célból és hová tarthat ez a fazon, túlzott, már-már halálos nyugalommal.
Nem esett a hó, idén sem, de a kínai boltokból vásárolt égők olyan vadító villogással színezték váltva, szinkron és összhang nélkül a kihalt lakótelep szürke panel falait, mintha a lélektelen ünnepet akarnák megerőszakolni és újraéleszteni. 

A busz délután négy óta nem járt, de néhány magányos taxis még december huszonnegyedike estéjén is elérhető volt. A rendelt sárga fuvar már a sarkon várakozott. Némán szállt be, majd bediktálta a külvárosi hotel címét. Merengve bámult kifelé a leheletétől egyre párásodó ablakon, a taxis meg az utat figyelte mereven.  A rádió nem szólt, ők sem beszélgettek. Egy ilyen estén nem volt miről cseverészni az ügyeletes taxisofőrnek és az utasnak, aki egy külkerületi hotelba tartott. Így hát hallgattak, az út különben sem volt olyan hosszú, mint az a három napos, kibaszott karácsony.

Legújabb beszámolómban három lány történetét mutatom be, akik megjárták a hazai pszichiátriai intézmények egyikét. Gyógyszerekről, depresszióról, szorongásról és az öngyilkos hajlamokról....

A teljes cikket itt olvashatod: https://drogriporter.444.hu/2021/06/17/legalis-drogok-es-a-big-pharma-daddy-vigyorgo-lanyai#