– Nem vagyok AI. Igazi ember vagyok – bizonygattam újra meg újra, de már magam is kezdtem kételkedni emberi mivoltom valóságában. 
– Természetesen. Az ujjlenyomat és személyazonosító igazolvány szám egyezik az adatbázisban rögzített nyilvántartással. Valódi személy vagy – felelte az udvarias, megnyugtató, női hangtónus. Egyáltalán nem volt robotikus. Mint egy kedves recepciós, vagy hostess lány a Váci útról. 
– Valódi érzésekkel – tettem hozzá halkan és egy aprócska, elfojtott, mélyre temetett részem akkor titkon azt remélte, hogy mégiscsak AI vagyok.