Zoé a ruhásszekrényt rendezgette, lezser, de csinos otthoni melegítőben. Próbálta kikapcsolni az agyát és kiüríteni belőle a munka és hétköznapi stressz újra és újra makacsul felbukkanó buborék-szerű gondolatfoszlányait. Csütörtök kora délután volt, mikor úgy döntött, lecsúsztat valamennyit abból a rengeteg túlórából, amit az utóbbi negyed évben vállalt be. Folyamatosan hajtott, ez idegrendszerére és a viselkedésére is kihatással volt, talán maga sem vette észre, vagy csak túl sokáig volt szingli ahhoz, hogy felismerje, miként hat ez a partnerére. Már amikor az éppen otthon volt, és nem az irodában töltötte a szabadideje igen jelentős részét. Valójában Gergő épp olyan karrierista volt, mint ő, a hónapok észrevétlenül teltek, miközben felváltva licitáltak rá egymásra, ki dolgozik tovább.
Zoé szórakozottan pakolgatta a felsőit, újrahajtogatta, szín szerint rendezte őket. Néhányat félretett, ezeket sajnálta volna kidobni, de tudta, hordani sem fogja őket többé. Átfutott rajta a gondolat, hogy esetleg megkérdezi Annát, tetszenek-e neki a ruhák.
Ujjai közé oda nem illő darab akadt. Egy aprócska, pöttyös bugyi, féltanga, akár az övé is lehetett volna méret alapján, de az az azonnal belé nyilalló éles ösztön jelezte neki; mielőtt még felfoghatta volna, mi is történik, hogy nem, a bugyi nem az övé. Zoé szeme összeszűkült, ahogyan két kezével szélesre nyújtotta az anyagot. A fehérnemű nem volt teljesen tiszta és ráadásul nem is a sajátja.
- Gergő, te hanyag idióta... – mormolta orra alá bosszúsan. Lehunyta a szemeit, felidézte magában az elmúlt időszakot. A logikus az lett volna, ha Gergő egy kolléganőjét, vagy egy random prostit hoz fel ide, míg ő nincs otthon. De Gergő egyszerűen nem volt az a típus, s Zoé jól tudta ezt. Intuíciója meg azt tudta pontosan, hogy milyen másik típusba tartozhat a választottja...
Acélos tekintettel meredt a fekete alapon fehér pöttyös, selyem masnival díszített kis bugyira. Annak fonákján egy kopott H&M logó halványodott. Az fix, hogy most már biztosan meginterjúvolja Annácskát az öltözködési stílusával kapcsolatban.
Előtte azonban még úgy döntött, egy kicsit megtréfálja a fiút.

Zoé totál felpörögve suhant át a közeli pláza H&M női fehérnemű részlegén. Mániákusan válogatta ki az azonos méretű S-es fekete-fehér pöttyös bugyikat, egy vadászó nőstény állat agresszív gyorsaságával. Egy diák eladó lány zavartan állt félre az útjából, meg sem merte kérdezni, segíthet-e. Periférikusan nézte miként cincálja szét a bugyihalmazt ez az elegáns, csinos, megveszekedett nőszemély.
Mikor az összes megfelelőnek vélt fehérneműt megkaparintotta a szekcióból, Zoé nagyjából huszonöt pöttyös kis bugyival állt a kasszához, ujjai görcsösen markolták a zsákmányt. A meleg, hidrogénszőke kasszás fiú unottan húzta le a kártyáját és köszönte meg a vásárlást. Amint a nő hallótávolságon kívülre ért, színpadiasan fordult oda a lófarkas eladó lányhoz.
 - Nem is értem, pedig még csak le sem voltak árazva... – forgatta szemeit.
 - Tuti elkattant valami szarságon, amit a pasija művelt – csóválta a fejét a lány.
 - Biztos a pasi szeretőjének van ilyen bugyija, és megtalálta egy titkos légyott után – elmélkedett a srác.
 - Ja, bár nem’tom minek vesz belőle magának ennyit.
Azt egyikük sem merte volna feltételezni, hogy a pszichotikus állapotban lévő hölgy a pasija húgának fekete-fehér pöttyös bugyiját találta meg a szekrényében, saját ruhái között.

Gergő hulla fáradtan és elég későn kecmergett haza. Úgy látta Zoé ezzel ellentétben korán lefeküdt, barátnője az igazak álmát alhatta oldalvást összegömbölyödve a sötét szobában. A fiú igyekezett nem felkelteni alvó kedvesét, olyan halkan csukta vissza az ajtót, amilyen halkan csak tudta. Hosszasan állt a zuhany alatt, szinte félig el is aludt a forró cseppek egyenletesen ráhulló zápora alatt. Annyira túlhajtotta magát, hogy gondolkodni se maradjon ereje. Miután rávette magát a szárítkozásra és lélekben felkészült a hőmérséklet változás okozta borzongásra, kilépett a zuhanyzóból. Vissza osont a közös hálószobába, Zoé sikkesen domboruló árnyéka csendesen pihent a sötétben.  
Óvatosan kihúzta a fehérneműs fiókot, vaktában nyúlt a legfelső alsógatyáért. Álmatagon csak akkor vette észre, hogy ez nem az ő alsója, mikor a parányi női bugyi anyaga rászorult a combjára.
 - Mi a fene? – káromkodta el magát fojtott hangon Gergő, s meg mert volna esküdni rá, hogy Zoé megmoccan az ágyon. A nő valójában a kuncogást fojtotta a párnájába, fészkelődés morajával fedve el azt.
Gergő lehámozta magáról a féltangát, furcsállón meredt rá, egészen arca elé emelve a fekete-fehér pöttyös bugyit. Biztosan véletlenül keveredett az övéi közé – gondolta továbbra is a férfiak gyanutlan nemtörődömségével.
Újra beletúrt a fiókba, most már jóval éberebben, mint az imént. A teljes értetlenséget hamar belehasító ijedt felismerés váltotta fel. Végre magához tért. Ujjaival végig lapozta a precízen egymás élére helyezett női fehérneműket. Az ő alsói sehol sem voltak, helyettük egy kupac hajszálra ugyanolyan mintás pöttyös, masnis bugyogó sorakozott, nagy műgonddal összekészítve.
Újra kezébe vette azt a darabot, melyet magára akart erőszakolni. Orrához közelítve mélyen szagolt bele, az az összetéveszthetetlen illat megerősítette a belső, mély és végtelenül kínos felismerését, amit már tudni vélt, de nem akaródzott szembenéznie vele. A húga bugyija volt az, amit meggondolatlanul dobott be a szekrénybe az után az ominózus este után. Hogy lehetett ilyen felelőtlen, nemtörődöm barom? Miét nem tudta a szennyesbe dobni Anna fehérneműjét? Agyát nyilvánvalóan elborították a hormonok és a sűrű köd, amit Annácska kitárulkozó szexualitása vont köré, ahányszor csak a lány közelített hozzá.
Ami a Zoéval való viszonyát illette, egyelőre fogalma sem volt, mi vár majd rá ezek után...

Péntekre Zoé szabadnapot vett ki. Anna éppen csak ledobta az iskolatáskáját az emeleten, fél órára rá már Zoé autójának anyósülésén ült. Vásárolni mentek a közeli plázába, nem maradhatott ki Zoé kedvence a Zara, majd Anna kedvéért a  Promodba tértek be nézelődni. Mint két barátnő, vagy a jóval idősebb nővér és húga... Ha Zoénak az első randin csusszan be, talán a nagyon fiatal és szép anyukája is lehetett volna.
Nem volt nehéz rávenni a pasija tizenhat éves húgát a közös shoppingolásra. Zoé minden fegyverét latba vetette, hogy Anna a lehetőségekhez mérten megkedvelje őt. Jó fej volt vele, sok mindent engedett neki, mindig akadt hozzá egy kedves, érdeklődő szava, de ezidáig jól vigyázott, ne nyomuljon túlságosan a szemmel láthatóan frusztrált és érzékeny tinédzserlánynál, nehogy kiborítsa őt. Nemrég még azt is ő kezdeményezte, hogy hívja át nyugodtan a barátnőit és használják a jakuzziját. Anna számára sem bizonyult hát meglepőnek, hogy Zoé teljes természetességgel invitálja őt közös vásárolgatásra egy unott péntek délután, amikor imádott bátya egyébként sincs otthon. Gergő korán lelépett és az éjszakai műsor után Zoé úgy sejtette, nem fog egykorán haza merészkedni.
 - Nézd már, ez tök jól állna neked –  fogott Zoé maga elé egy virágmintás, pánt nélküli ruhácskát.
 - Jó szemed van – ismerte el Anna. – Asszem felpróbálom.
 - Vicces, hogy mindketten oda vagyunk a virágmintáért és a piros-fehér színpárosításért – tette hozzá Zoé.
 - Hát igen, de ha szeretnéd, átengedem neked – mosolygott Anna. – Neked is éppen olyan jól állna...
 - Te, mi lenne ha én is meg te is felpróbálnánk egyet? – kérdezte Zoé túlzott lelkesedéssel, szemeiben olyan őrült fény csillant, amitől Annának visszakozni támadt kedve. Egy pillanatig azt sem tudta mit feleljen, szinte kínossá vált a szitu. Nyelt egyet és nagy levegőt vett. Zoé tényleg nagyon igyekezett, és egyáltalán nem volt olyan rémes, mint azt az elején feltételezte róla. Ha őszinte akart lenni magához, bűntudata volt a nővel szemben. Zoé nem érdemelte meg, hogy a tulajdon ágyában másszon rá Gergőre. Ugyanakkor azt is tudta, hogy újra megtenné, ha megint olyan helyzetbe kerülnének. Annában tomboltak a hormonok, még jó pár éve hátra volt az ésszerű döntésekig.
 - Persze, tök jó ötlet – eröltetett mosolyt arcára és Zoé angyali, mesterkélt vigyorral válaszolt. – Utána ihatnánk egy shaket vagy kávét.
 - Csodás – karolt bele Annába, a másik kezében már ott virított a rózsás ruha párja.

Gergő felkészült a legrosszabbra. Veszekedésre, drámára, szembesítésre. Még arra is, hogy netán Zoé betesz neki munkaügyben, elvégre ő juttatta hozzá a pozícióhoz, s most bosszútól fűtve fogja tőle éppen olyan könnyedén elvenni. Teljesen jogosan.
A fiú mindhiába igyekezett minél mélyebbre temetni magában azt, amit a húgával műveltek hónapok óta. Csak azokban a pillanatokban tudatosult benne a perverz, szégyenletes és mégis oly’ tiszta és magától értetődő vágy, mikor Annácska ránézett azokkal a nagy, zöld szemekkel, melyek visszautasíthatatlanul követeltek tőle és ő minden alkalommal, szinte gondolkodás nélkül adta meg magát. Meg most, mikor Zoé egyértelmű üzenetben adta tudtára, hogy tudja. S vajon Anna? Az ő fejében mi lehet most?
Hamarabb kapott válaszokat, mint arra számított. A nappaliból tévé szűrt fénye és valami romatikus vígjáték hangjai áradtak ki az előszobába. Gergő felakasztotta a kabátját, kibújt a cipőjéből, laptop táskáját idegesen szorítva oldalához lépett be a szobába. A hatalmas, süppedős, elefántagyar színű sarokgarnitúrán Zoé és Anna feküdtek. Éppen, hogy nem összebújva, de azért egymáshoz elég közel, kényelmesen elnyúlva heverésztek, látszólag órák óta, a félig kiürült popcornos tálból, és a két vörösen áttetsző ülepű borospohárból kiindulva. Anna feje oldalra bukott, ahogyan részint ülő, részben meg lecsúszott fekvő helyzetben elaludt a filmen. Zoé ezzel ellentétben, szorosan mellette, egy macska éberségével szegezte szemeit a belépő Gergőre.
 - Szia – köszönt Zoé ártalmatlanságba burkolt mesterkélt közönnyel. Gergő szólásra nyitotta a száját, de azzal a lendülettel újra becsukta. A barátnője és a húga pontosan ugyanolyan ruhát viseltek. A fiú elvörösödött és önkéntelenül hátrált egy lépést. – Mi a baj, édes? – kérdezte Zoé elnyújtva. – Hosszú nap?
 - Mi ez az egész?  - kérdezte Gergő, de válasz helyett Zoé felé nyújtotta a kezét.
 - Gyere, ülj le és beszélgessünk kicsit! Péntek este van és egész héten alig láttalak.
A fiú félszegen lépett közelebb, ám  még mindig nem akaródzott neki leülni. Anna mocorogni kezdett, de nem ébredt fel. A bor megtette hatását, édesen aludt. Gergő összevonta a szemöldökét.
 - Ittatok?
 - Csak egy pohárkával. Előtte meg vásároltunk, abban fáradt így el. De mit is mentegetőzöm, Gergő, te tudod a legjobban, hogy a húgod, messze nem a megtestesült ártatlanság.
Gergő nem felelt, csak lehunyta a szemét. Legszívesebben megsemmisült volna, de ebből a kelepcéből nem volt menekülő út. Számára nem.
 - Mire megy ki a játék, Zoé? – emelte rá a fiú a tekintetét megtörten.
 - Miféle játék? – a nő tovább játszotta a szerepét, rendkívül élvezte a hatalmi pozíciót, melyet kialakított magának. Tetszett neki a fiú néma vergődése, ujjai közt úgy sodorta a láthatatlan vezérfonalat, ahogyan az neki tetszett. Egy csepp lelkiismeretfurdalást sem érzett, Gergővel ellentétben, s ez még erősebbé tette őt.
 - Pontosan tudod – sóhajtott bosszúsan a srác. Megadón rogyott le Zoé mellé a kanapéra, a laptop táskát oldalra téve, mereven a tévére bámult, egyszerre nagyon érdekessé vált számára a nőknek szóló film.
 - Mit tudok, Gergő? – kérdezte Zoé, keze egyszerre a fiú combjára vándorolt, a farmernadrágon át is  sugárzott ujjbegyeiből a tűz, melyet Gergő olyan jól ismert.  Bármilyen rideg és számító is volt ez a nő, olyasféle forróságot bocsátott ki magából, amit a fiú még nem tapasztalt azelőtt. – Mesélj nekem! A te szádból akarom hallani – utasította suttogva. Gergő törzse a kanapé támlájának feszült, a farka önálló életre kelt és egyből félkeménnyé vált, amint Zoé ujjai fel-le szánkáztak a nőhöz közelebb lévő combján, néha direkt-véletlenül érintve az ágyékát.
- Elég legyen! – szisszent fel Gergő, rántott egyet a lábán, válaszként Zoé erőszakosan markolt rá a farkára nadrágon keresztül, megbénítva ezzel a fiút. – Ha akarod összepakolok és elköltözünk.
- Félsz? – kérdezte Zoé csendesen, most már semmi kacér vallatás nem vegyült a hangjába. Szomorúvá és őszintévé vált, egyben kíváncsivá is.
Gergő szaporán vette a levegőt, a mellkasa szorított. Látta, ahogyan a húga lapos pislogások közepette felébred Zoé balján és zavartan igazgatni kezdi magán a ruhát. Igen, most már határozottan félt, de ezt a világért sem mondta volna ki.
 - Ne előttem csináljátok... – motyogta Anna szemlesütve. Magához tért és gyorsan el akarta hagyni a színteret, így is éppen elég kellemetlenné vált a helyzet, amire felriadt.
 - Ti meg ne mögöttem! – fakadt ki Zoé, kecses kacsója még jobban rászorult Gergő férfiasságára.
 - Áh! – kiáltott fel a fiú fájdalmasan. Anna száját apró nevetés hagyta el és Zoé ezen kénytelen kelletlen, elmosolyodott.
Groteszk és abszurd. Nem történhet vele, s mégis vele történik... Gergő lassan fújta ki a levegőt, amint Zoé szorítása enyhült a férfiasságán.
 - Bocs. De megérdemelted – hagyta rá a nő. Gergő és Anna nem mertek egymásra nézni, de Zoéra sem. A nő azonban állhatatosan bámult Annácskára. – Mit keresett a bugyid a szekrényemben? – kérdezte halkan a lánytól. Egyszerű vádaskodás nélküli kérdés volt.
- Nem ő tehet róla – kelt védelmére Gergő hirtelen, Anna meglepetten kapta fel a fejét.
- Hát, kiválogattad a szennyesből a koszos bugyiját? – kérdezte gúnyosan Zoé.
- Én hagytam itt – sütötte le újra szép szemeit Annácska.
- Mikor?  - a lány nem felelt, így Zoé szemérmetlenül folytatta, közben keze már Gergő farmer nadrágjában matatott. – Hányszor voltatok együtt, mióta itt laktok? – Zoé ütemesen verni kezdte Gergő farkát, közben le sem vette a szemét a fiú húgáról.
 - Mi számít együttlétnek? – Anna törökülésben ült, zavartan tördelte a kezeit, szemeivel a kanapéhuzatot szuggerálta.
 - Anna! – csattant fel Gergő. Igen, ő még most is, így is, ebben a helyzetben is képes lett volna tagadni az egészet. Vagy legalábbis jó részét.
 - Nem, hadd mondja csak el! – szólt rá Zoé. – Te meg vedd le a nadrágod! – toldotta meg, s Anna akartlan kíváncsisággal sandított oda. Gergő hezitált, a farka menthetetlenül merevedett, most már nem igazán volt visszaút számukra, számára biztosan nem. Zoé mindent tudott, Anna jóformán beismerő vallomást tett, ő meg totál hülyén érezte magát a húga és barátnője között.
 - Szerintem tenned kéne, amit mond – szólt Anna csöndesen. – Tényleg nem volt szép, amit csináltunk.
 - Ti meg mióta pendültök ennyire egy húron? – kérdezte bosszúsan a fiú. Enyhe dühöt érzett Zoé iránt, amiért közös vásárolgatással meg borozással manipulálta az ő kishúgát... Aki bár tiszta lelkű volt és jó szívű, de lassan nővé érett és nagyon is öntudatossá vált. Főleg az utóbbi időben. Gergő már rég nem ült nyeregben, a nők észrevétlen vették át az irányítást vágyai felett.
 - Zoé jó fej. Ami azt illeti, mostanában jobb fej, mint te – vetette szemére.
- Többet látom a húgodat, mint téged – fűzte tovább Zoé. – Na mi lesz már, leveszed azt a nadrágot?
Gergő felállt a kanapéról és némán engedelmeskedett.
 - Az alsót is – mondta Zoé, és akkor Gergő farka végre kiszabadult, enyhén rugózva állt meg, feléjük ágaskodva. Anna elnevette magát.
Zoé Annára nézett, és Anna végre állta a tekintetét, bár még mindig meglehetősen zavarban volt. Zoé megnyugtatóan simított végig a karján, megállapodott a könyökhajlatánál. Komolyan szólt hozzá.
 - Nem akarom, hogy titkolózzatok előttem.
 - Bocsáss meg – felelte Anna őszintén. Térdeire ült, arca egy vonalba került a nőével.
 - Szereted őt? – kérdezte Zoé akkor.
 - Szeretem.
 - Hát, én is.
A két nő mély levegőt vett, leheletük összetalálkozott félúton. Gergő lélegzetvisszafojtva, még mindig álló farokkal figyelte őket. Itt most mellékszerepet kapott és kész volt elfogadni azt.
 - Azt hiszem, nem az a megoldás, ha elszakítalak a bátyádtól és nem is akarlak. De nem mehet tovább úgy, mint eddig.
 - Nem... – mondta búsan Anna. – De akkor hogyan tovább?
Zoé kezei újra a felkarjára simultak, védelmezőn és kedvesen. A nő jelentőségteljesen nézett rá, néma alkut kínálva fel neki és Annának nem kellett sokat gondolkodnia rajta, hogy tudja, mi fog történni. Ő volt az, aki előrehajolt Zoé résnyire nyitott ajkaihoz, melyek készségesen fogadták gyengéd, félénk csókját. Anna egy másodpercre visszahúzódott, de nem távolodott el túlságosan. Zoé időt hagyott neki feldolgozni az eseményeket és a rövidke csók mély jelentőségét. Ez volt a határvonal az eddigi életük és az új között. A kapu, ami elválasztja egymástól a tabut és az elfogadást.
Gergő csak bámulta őket, megbabonázva, arcából az összes vér a farkába tódult. Anna idősebb testvérére emelte a tekintetét és Zoé meghagyta kettejüknek azt a pillanatot, míg némán kötnek új egyezséget, az ő jelenlétében. Lehunyt szemekkel mosolygott, úgy várta meg, míg Anna újra ajkaihoz hajol.
Anna bátyja gyönyörködő pillantásából erőt és bátorságot merítve csókolta újra szájon Zoét, ezúttal hosszan és mélyen. Tenyerével megérintette a nő lágy vonású arcát. Percekig folytatták a lassú és finomkodó nyelvjátékot, mindig mélyebbre engedve egymást, majd újra vissza táncolva. Kezeik közben elkalandoztak egymás testén, az egyforma ruhán át könnyedén tapintva ki a kicsiny, de formás, kecses vonalakat, amik annyira hasonlóak voltak, most még olyan idegenek a másik számára.
Gergő nyála csaknem kicsordult, elképesztő látványt nyújtott ez számára. Keze a farkára siklott, simogatni kezdte, igazodva a lányok tempójához. Lassan és komótosan verte magának, elnézve a két csodálatos teremtést. Az sem zavarta volna, ha csak ezt folytatják egész este, tudomást sem véve róla, annyira szépek voltak. Egyszerűen tökéletesek.
Zoé azonban abba hagyta a csókot és pillantásával hívta magukhoz párját. Gergő még nem mozdult, utoljára kigyönyörködte magát bennük és tiszta szépségükben, mielőtt oda sétált hozzájuk. Tudta, hogy most mocskos dolgok következnek.
- Most ti – kérte Zoé. – Még csak azt láttam, ahogyan titokban vágytok rá, láttam a lopott pillantásaitokat, és azt, ahogy sóvárogtok egymás után. Éreztem a szagát a levegőben, mikor hazajöttem. Hallottam a beálló csendet utána.
Anna és Gergő bűntudatosan néztek egymásra.Anna kicsit arrébb húzódott, hogy helyet biztosítson bátyjának a kanapén. A fiú féloldalasan ült oda a peremére, jobbjával átölelte a húgát, Annát átjárta a természetes, jól ismert melegség. Feloldódott az ölelésben, úgy néztek egymásra, hogy Zoé egyszerűen megirigyelte azt a bensőséges szeretetet, ami köztük volt, tapintani, érezni lehetett. Úgy csókolták meg egymást, ahogyan Gergő őt sohasem fogja tudni csókolni, mégis örült, hogy a részese lehet. Egyre kíváncsibbá vált, maga sem vette észre, de teljesen benedvesedett odalent, míg elnézte a hévet és elmélyülést, mellyel Gergő a saját húgát csókolja. Anna teljesen átadta magát neki, már nyoma sem volt a félénk, zavart kislánynak. Szerelmes, mindenre kész fruskát látott, aki bármit odaadott volna a testvérének, vagy pont ő érte...
Anna nyöszörgött, ahogy Gergő durvábban kezdte falni a száját, a fiú keze most húga kerek és hegyes kis melleire vándorolt. Hüvelykujját a ruhájába akasztva húzta lejjebb róla, kiszabadítva a ruganyos ciciket. Nem szakadt el a szájától, de Zoéra pillantott közben, a reakcióját figyelve. Zoé érdeklődéssel vegyes vágyakozással bámula őket. Ez volt hát Gergő és Anna másik arca. Szép.
 - Folytassátok – mondta a nő, ám ekkor Gergő váratlanul megszakította a csókot.
 - Nem. Te folytasd! – a fiú visszatalált önmagához. Ennyi pont elég volt. Nem akarta, hogy Zoé megint kívülállónak érezze magát, és az igazat megvallva, titkos vágyaiban ott lappangott a kép Zoéról és Annácskáról... Különösen mióta Anna felöltötte Zoé háló ruháját, úgy kínálva fel magát neki.
Anna lihegett, teljesen önkívületbe került, olyannyira felizgult attól, ahogyan Gergő érintette és most szinte követelőzőn nézett rá, amiért abbahagyta. Tesója helyét azonban Zoé vette át, Gergő pedig hátulról simogatta barátnőjét, lassan fejtve róla le a virágos kisruhát. Mivel pánt nem volt rajta, könnyedén hámozta ki belőle, lefelé húzva, szabaddá téve az ő kebleit is, melyek kissé nagyobbak voltak Annáénál. Zoé fehér, addigra teljesen átázott csipke tangát viselt, de Gergő még nem látta elérkezettnek az időt rá, hogy eltávolítva azt, mélyen a nőbe hatoljon és alaposan megdugja.
Zoé szájával rátapadt Anna pici halmaira, leheletfinom pillangócsókokkal haladt, pont úgy, ahogyan ő is szerette volna. Nem egy férfi éhes, mértéktelen mohóságával; egy tapasztalt nő finom, kéjes eleganciájával hintett rá puszikat, néhol kidugva a nyelvét. Anna ettől megintcsak zavarba jött. Ez más volt, mint amikor részegen, heccből csókolóztak Melindával. Ez most éles helyzet volt, mégis lágy és érzékenységgel teli. Zoé pontosan tudta, mit szeret egy nő, és hogyan szereti. Egyáltalán nem volt kellemetlen, sőt...
Mire észbe kapott, Zoé még lejjebb haladt a testén, kezei a lány lába közé furakodtak, szétválasztva combjait és Anna engedelmesen tárta szét őket. Zoé határozottan, de továbbra is nagyon kellemes érzéseket kiváltva belőle simogatta a belső combjait, hasát.
Leereszkedett, fenekét kitolta Gergő felé, arca Anna szeméremdombja elé került, meleg lehelete a lány meglehetősen nedves puncijára csapódott. Anna hátravetette a fejét, lehunyta a szemeit, kicsit talán idegesen, mélyen vette a levegőt.
Gergő megelégelte a feszült várakozást, látni akarta, ahogyan Zoé a húgát nyalja.Félrehúzta a csipkés, falatnyi tangát, farkát az előtte pucsító nő hüvelyéhez illesztette és egy mozdulattal felnyársalta őt hátulról, pont akkorát lökve rajta, hogy Zoé előre billenjen. Szájával Anna kitárulkozott puncijára tapadt.
Gergő apróbbakat kezdett lökni rajta, így diktálva az ütemet. Közben Anna gyönyörtől eltorzult arcocskáját fürkészte, aki szemmel láthatóan borzasztóan élvezte, ahogyan Zoé orálisan kényezteti őt. Anna végre kinyitotta a szemét és testvérére nézett. Rémülten konstatálta Zoé barna hajkoronáját a hasa előtt és a mögötte térdelő Gergőt, aki a magáévá teszi, miközben a nő őt nyalogatja. Mielőtt igazán zavarba jöhetett volna, Gergő nem hagyott neki időt, mélyebbre hatolt Zoéban, s a nő nyögése újabb, erőteljesebb nyelcsapásban végződött Annácska érzékeny csiklóján.
Együtt sikoltottak fel Zoéval, Gergő elégedetten nézte a húgát. Anna belekapaszkodott a tekintetébe, megnyugtató volt számára. Újra elengedte magát és hagyta, hogy testvére irányítson. A dolgok olyan fordulatot vettek, ahonnan már nem lehetett visszakozni. Az volt a legszerencsésebb kimenetel, ha ő szépen elélvez, Zoé pedig megkapja Gergő farkát és az elégtételt...
Gergő szinte olvasott a gondolataiban, sokat mondó pillantást küldött feléje, amitől Anna megint csak felnyögött. Közel járt az orgazmushoz. A nő tudta mit csinál, gondolatai újra kiürültek, mámoros köd ereszkedett az agyára. Gergő gyors és durva lökésekkel dugta Zoét, igazán rákapcsolt, látni akarta végre, ahogy Anna elélvez a nő nyelvétől.
Zoé hüvelye erősen szorult rá a farkára, mint mindig, ha hátulról közösültek, de egyelőre visszatartotta a magömlését. Csakis azután akarta elengedni magát, miután a húga elélvezett.
Anna aprókat sikkantott, kis teste összerándult, ujjai a kanapé szivacsába vájtak. Fátyolos, enyhén könnyes szemekkel nézett Gergő szemeibe, miközben elsőként élvezett el.
 - Jó kislány... – lihegte Gergő némán, csak neki címezve és Annácska szerelmesen mosolygott fel rá. Tudta jól, most Zoén van a sor.
Anna felkászálódott és szájon csókolta a nőt, még megízlelni vélte saját ízét a szájában. Zoé forrón zihált és nyögött, most saját magát kezdte simogatni, a bugyi recsegve szakadt szét rajta és csúszott a térdhajlatára. Nem törődött vele, nem törődött már semmivel, ép gondolatai sem maradtak, csak élvezte Gergő farkát és Annácska csókját, úgy engedte át testét a villámként cikázó, piszkosul erős orgazmusnak. A fiúnak ez már túl sok volt, túl szép, túl intenzív, szinte túlvilági. A húga nyelve Zoé szájában, a farka meg a nő tocsogó hüvelyében. Az összes felgyülemlett forró spermát beleersztette Zoé vaginájába, miközben élete nőit nézte és az a rövid de meglehetősen intenzív orgazmus végre elfeledtette vele minden kételyét és frusztrációját. Megszűnt azon agyalni, ez most vele történik-e, csak létezett és az az öt másodperc színtiszta boldogság kiszakította a kifacsarodott valóság keretei közül.