Sápatag színek mindenütt, a reggel sötét, de fényesek a hajnalcsillagok Egy nap tàn mindent, s testemből egy darabot is végleg itt hagyok Fájdalomból szakítok ki foszlányharagot tudom jól, nem ellenem szól; ez minden, mit tudott vagy ennyit sem és nekem csupán ennyi maradott Élő még az, mi számomra már réges-rég halott. Meg nem fogant magzatot túl hosszan vajúdott köldökzsinór nélkül idegenül világra hozott meddő anya, néma fattya, ki másnak sokat; önmagának többet hazudott.