Azon gondolkodtam, hogy a Broken Mindsba mikor szerettem bele, aztán rájöttem, hogy nem is a mikor, hanem a hányszor a kérdés. Először nem is figyeltem az előadót, csak odavoltam az Ensiferum Wanderer feldolgozásért. Fantasy fanatikus vagyok, a viking mitológiai tematikával meg grammra meg lehet venni.
Másodszor a 2022-es Electic Fortress-en, Anime szettje alatt álltam és csak hallgattam a Die Alone-t. Szeretem a szomorúság arcba vágó megvalósításait, ez meg afféle melodikus műalkotás, a darkabb fajtából. Jó.
Szóval igazából őket vártam, persze Hysta sem rossz Én nő vagyok, de a fasziknak kell a Hardcore Barbie és Hysta olyan, mint egy zsenge mini-Korsakoff.
„Tehetséges farkaskölyök, veszélyes lesz ha felnő.” - A HC-s fiú haverjaim imádják. A Radiummal közös trackje engem is mozgásra bírt, pedig már öregszem. Elindulni is alig akaródzott a hidegben, két vodkaszóda kellett, mire felmelegedtem, kellően feloldódtam, éjfél előtt estem le egy kicsivel, elcsíptem a hazaiakat, jól esett átmozgatni az elgémberedett végtagjaim. Még nem a végét járom, de azért már megérzem a hideget meg a bulikat is. Aztán miután megfogadom, hogy nem megyek többet, vagy csak évente egyszer, már veszem is a következő early bird-öt hirtelen kattanásoktól vezérelve. Valamiben el kell pusztulni, vagy fáradni. Az az igazság, hogy sokat javult itthon a hard felhozatal, az Armageddonos bulik szimplán jók, színesek és változatos alfajokat vonultatnak fel. Kellett már ide a vérfrissítéses vérpezsdítő vérfürdő. Úgy kell a BPM, mint a vodka – gyorsan és minél ütősebben. :D
(A short youtube vidiket valamiért nem engedi preview nézetbe rakni ez a szerencsétlen felület)
- Mi ez a track, ezt ismerem...
- Igen ez az a csilingelős,amit mindenki ismer
- De mi ez, Peacock? Nem Peacock.
- Nem tudom de mindenki ismeri
:Ja, Creeds, a Dr. Peacock in Concerten férkőzött a tudatalattimbaa dallam, márciusban, tíz óra frenchcore alatt volt rá ideje. :)
Cursative egy állat. Tört meg hard, veszett és érdekes ki van a maszk alatt (csak nem egy másik maszk? Most hallottam másodszor, már szokom, erre is rá. :)
Nem tudom megunni a régi rock/metal trackek hardcore-al alkotott szimbíózisát. Gyerekkori flash, régi ZP, csak akkor még kettő az egy arányban ittuk a vodkanarancsot a Borároson. Van, ami változik, van ami vegyül(et), ez az egész őrület. Már talpon se' kéne lennem, de azért még ugrabugrálok egy kicsit, hátha jobban alszom utána. :)
Lump. Na, mire idáig jutunk a line upban, addigra már félrehangolt rádióadás-szerű effektet vált ki az agyhullámaimra gyakorolt hatású torz káosz a szivárványhányásos fényekkel kombózva. Jó egy kicsit nézni, de nem a szokásos valóságot látni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó