Nem életem verse, és nem is egy AB-AB páros rímű líra. :) Egyszerűen csak nem akartam ebben az országban létezni, éppen nem aludtam éjjel, így született meg Diegó a képzeletbeli spanyol amígó, aki mögött kis robogón ülve száguldozunk a poros tengerparti, fülledt kis utcákon... 

Mikor már nem leszek veletek,

Odakint a poros utcán

Diegó rám vár,

Papirosba dohányt tekerek,

Porrá zúzott levél után

Ül bele a szár.

Spanyol tűzben ég a bánat,

Füstös könnyet rí,

Diegó kérdi ízlik-e?

Én annyit mondok

Sí!

Zöld felleg finom vánkosom,

Puhán ringat messzire.

Diegó hív – mí corazón,

Szerintem csak álmodom;

Mi tetszik, s smiért ennyire

E fura nyelvű szón?

Lanyhul a perc, lassul az óra.

Visszatérek…

Jobb később, mint korább.

Diegó legyint – manana

Megint betépek

Így repülök tovább…