Túl sok nagynap torlódik e túl rövidke héten
Véletlenül elaludtam a csepeli héven
az isten – ha van – ő se’ tudja
mióta is kóválygok itt céltalanul készen…?
Ha rájövök és lesz térerő, kiposztolom fészen.
Lelkierő, na, az nincsen, szelektíven szemetet se szedni,
(csak a lábam, xanaxot meg drogokat)
A Föld napja az nekem sajna mindösszesen ennyi
(a biciklis napon úgy filozofálnék valami okosat)
Nem érdekel az sem, hogy ha kirohad a bolygó,
Az élet, meg a sok lotyó itt egyébként se’ olcsó,
Hol vannak a régi idők, mikor a kocsmában még
háromszáz a nem vizezett korsó
hol volt, hol nem, mint a boldogság, meg, hogy
Csipkerózsika ujját jól megszúrta az orsó
Hiába van tébém, ha bevisznek a déltepsibe,
(A száz évre kiütött hercegnő is vénásan lövi be!)
a kurta farkú herceg helyett vár rám a koporsó
A Tündér –pardon üveghegyen, az Óperencián túl
Ott a szomszéd hétvégente reggel nyolctól nem fúr,
A csajod mással unalmában
ingyen cuccért nem kúr
Mindig napos,
rivotrilos
ketileptes kánaán van
s nem retrográd a Merkúr.

A tablettákra, Drágám,
nem kellett volna ennyi vodkát önteni!
Ez a hajó elsüllyed, mielőtt a rehabon kötne ki…
talán nem kéne ennyi baromságot összekölteni,
A hátra lévő időm nonprofit szarokkal tölteni
Gyújtanék egy spanglit, de elmúlt már a négyhúsz,
Nagy a nyomás, sok a stressz, az egész ország széthúz
A közhangulat tré, vagy ez csak a mentális állapotom
attól függ, hogy ma éppen a hétfőre, vagy másra fogom…