Másvilági vágyakból magamnak
kastélyt építettem
Apró kövekkel és kristályokkal
lassan szépítettem
Benne lakik a démonom, a félelmem,
a lelkem
Mentsváram ez, s menedékem, a birtokom,
a telkem

Túl magasan szálló elmém tornyába zárt
börtön
Két lábbal én soha sem
járhattam a földön
Itt maradtam egymagamban
Tán teljesen meghasadtam
A szakadék túl mély alattam
Örök illúzióban ragadtam
Az életem itt töltöm.

Szépen csendesen kivárok,
úgyis hiába kiáltok
Nem hallja meg senki,
S ha hallaná
sem értene
Nincsen más itt rajtam kívül,
ki magamtól
megmentene.

Rajzolta: @korodi.viktor.patrik