Az oltáron fekve ragyogó, fénylő, aprócska, úszkáló pontokat láttam a levegőben. Nem sütött a nap, de olyan fényenergiai villanások cikáztak a szemem előtt, mintha trippelnék. A légzésemre figyeltem és a hideg, merev kő termikus kölcsönhatásba lépett a túrától felhevült testemmel, lassan fokozatosan hűtve le azt. 

Real nature recharge. Nem gondoltam semmire, csak arra, hogy most tényleg a halandó, fizikai mivoltom stabil föld elem szilárdságával megtámasztva, puszta fénnyel és életerővel töltődik. 

 - Feküdj már fel, próbáld ki. 
 - Nem. Nem tetszik.
 - Miért nem?
 - Félek, hogy feláldozol. 

(... :D)