Ha madàr volnék
Kolibri
Szìvem 1200-at ver
Egyetlen percben
Egyetlen töltény
Elég.
Nem kell 9 mm
Se' colt
Egy apró kolibri
S te hol(t)
Vagy?
Pontos célkereszt
a szìved közepe
Làthatatlan fegyverem
tűpontos lövege
Madàrdalt dalol

 

 

ennyi, mennyi madár…

Vajon miért nevezik a férfiakat verébnek?

Egy fecske miért nem csinál nyarat? (Ha elég nagy, végül is lehet forró a nyár…)

Költöző madár. Fészekrakó. Csak nehogy a gólya hozza.

Dögkeselyűk kőröznek mindenütt.

De még nem vagyok halott.

Rózsaszín flamingó, fél lábon is kibírom

Ha akarod héja, vagy vadászsólyom vagyok,

Tojásaidon te ülsz, míg én prédát kutatok

Te kalitkába zárt papagáj vagy, de én

ösztön-ragadozó.

Szabadságnak csúfolt égbolt illúzió

kékre festett, felhős szettek

Éjszakai sötét, bagoly szemek

Óriás pupillák

Nem a tetszéstől, nem a szerelemtől

A vérszagtól olyan tág.

Macska-egér játék helyett

Karvaly meg a pocok

Addig marcangolom

áldozati tested

ameddig mozog.

Mit szólsz hozzá?

„Nem forradalmi, de lenyeled” kategóriás könyv. Újabban én is kezdek ráérezni a szarok mindenre kellemességére. Vannak benne olyan kis szürreális, de a mi életünkből kiindulva teljesen valid történések. Olyan, mint egy hosszú körmondatos hangulatfestés. Novella érzet, de mégis regény, torz nihil, stressz és kábulat váltakozása. Életszerű, csak túl amcsi. Nincs benne igazi mélység, és ha nem lenne ennyire fent az ingerküszöböm még sokkoló is lehetne.

 

Mit szólsz hozzá?