Amikor felszállunk pont ez szól a podcastben, mindig tűpontosan találó aléfestőzene a hard az élethez, legalábbis az enyémhez. 

A bácsi mellettem kioffol, tátott szajjal, hátra dőlve alszik.

A C ülésről bámulom a felhőket, éreimben száguld az adrenalin.

 

I can move every mountain

Climb every tree

Fly  like an eagle

High as can be

...I want to be free

 

Es minél inkább hitegetjük magunkat a szabadság illúziójával, minél inkább kergetjük, annál több láncra verjük magunkat

Paradoxon ez, a lelkesedésem alábbhagy (valahol a Duna felett), de nem baszódik el teljesen a kedvem, mert pontosan tudom, mint jó kis diáklány megtanultam a leckét,

a tudàs-unàs kurva anyjáig ismételtem a klisét

Minél magasabbra szállunk

Annal melyebbre zuhanunk

Miközben tizezer láb magasan

Egy ketrecben suhanunk

Való igaz

Sovány vigasz

Nem hat láb mélyen sorvadunk

Beadja meg az életérzés

Olyan ez, mint a havi vérzés

Ha megjön fáj, de örülsz

vagy beleőrulsz

Miért pont most, miért nem előbb…?

Olyan ez, mint egy nem kívánt terhesség

Elkötött köldökzsinór a néma egyesség

 

 

Mit szólsz hozzá?