Cyber-mesék - Sniffany Felnőtt Meséi




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

01.Cyber-mesék
 
02. Archív
Réges-régi írásaim
04. Oldal
Vendégkönyv, linkek, miegymás.
Sniffany Meséi Blog

 

 

 

Absztrakt

DMT Diaries Throwback 2020 - 1st Breakthrough experience - Dorog DNB

2024.09.03. 07:35, Sniffany
Samsara kimászik a kútból

2024 Július valahanyadika, Budapest, kurvameleg 
Kiváló időzítés ez egy kis pokoljárásra. 

 

2020 február, lockdown előtt

Miért pont most? Vissza a gyökerekhez. Az első breakthrough, villanykörtéből hekkelt pipából hevítve, inhalálva. Level engineer. Három Junkie fiatal, psychonauta, szomszéd, útitárs, karmic synergy.

Február volt, és én két hónapja tiszta voltam, home officeról szó sem lehetett. Próbaidő az új pilote projectes pozimban, egy lélekgyilkos multinál.
Vasárnap kaptam a hívást, hogy menjek, mert most van. DMT kristálypor, darkwebről.

– Én holnap dolgozom. Nem lehet.

– Businiess man’s trip. Bízzál bennem.

Valóban, nemhogy lejövője nem volt, még a lelkem is könnyedebbnek tűnt másnap, a szorongásos szorítás enyhült – egy időre. Tartósan persze nem múlt el. Az élményért a pokolig süllyedtem. A sajátomig, amit én teremtettem, vagy nekem teremtettek születésemkor – ahogy tetszik....

***

2024, július

....ennél a mondatnál abbahagytam a poszt írását, a Wordöt is becsuktam, az ablakkal együtt. Először a szirénázás zavart meg, aztán a konyha ablakon beáradó fehéresen gomolygó füst. A közeli ház kigyulladt a lakótelepen. Nem lett volna kellemes érzés a pokol tüzében elevenen égő trip részletes leírást folytatni és megírni, hogyan purgáltam el, miközben a lakótelep lángokban állt, a mostani fizikai valóságomban. Körülvesz az entrópia.
Szikrázó szinkronicitás volt ez, de szerencsére hamar eloltották a tüzet. Legalább nem a mi házunk, nem a mi értékeink, nem az én apám, szomszédaim. Bár a falfúrós-flexelős megérdemelne egy kis pokolban elkárhozást. Meh.

***

2020 február 

Mielőtt neki kezdtünk a fogyasztásnak, mantrát hallgattunk. Már nem tudom pontosan mely istenséghez szóló könyörgés, hogy kikerüljünk a Samsarából. Naív hülyegyerekek voltunk, kísérletező kíváncsisággal, a magunk fajtára jellemző tág tudattal. Talán egy kicsit még mindig azok vagyunk, de hát ahhoz, hogy bölcs légy és elfogadó, egyszer lázadó kellett legyél. A szüleid, a rendszer, az egység, az univerzum ellen. Jó pap holtig tanul, tán még azután is, ezt nem tudtam meg a DMT tripben megjelenő entitástól.

 

Kemikália íz, inhaláció. Kétszer kellett belélegeznem, unszoltak, hogy még-még. Még nem vagy ott. Tartsd lent, Ne fújd ki, szívj rá. Amíg csak tudod, míg a tüdőd bele nem sajdul.
„Legyen meg neki a breakthrough….”

 

Amint kileheltem a lelkem az első alig várt lélegzetvétellel, az sóhaj nem megkönnyebbült, inkább végzetes volt. Átlökött. Egy századmásodperc alatt. Nem tudom semmihez hasonlítani a képi világot, az érzést, az időérzékelést. A helyet sem, ahol voltam, ha egyáltalán még léteztem.  Pokol…?

Ha vizuális leírást szeretnék adni, azt mondanám, egy dark trip szerű magyar népmesékbe kerültem, afféle oldalrajzos, két dimenziós síkra. Szó szerint sík, kivéve a tallér/érme szerű korong, mint azok a pokémon tazók a régi Cheetosban, kör alakú formájú volt és pörgött és pörgött, iszonyú gyorsan. Akár egy szerencsejátékban, egyszerre megállt. Kipörgött rajta az ördög vörös, hegyes orrú, feketén kontúrozott feje. Szintén profilból ábrázolva. Most, ahogyan négy év után írom ezt is annyira élesen él bennem a kép, talán le is tudnám rajzolni azt az egy motívumot. Igazán nem bonyolult rajz, hiszen rajzfilmet néztem, kézzel rajzolt mesét.

– Még nem. Takarodj vissza! – ez volt az üzenete. A fejemben visszhangzott.

Tudtam, hogy még dolgom van.

Hétszer égtem el a pokol tüzében. A purgatóriumban rétegesen égett le rólam az összes emberi érzés, bűn, gyarlóság. A szerelem, a félelem, a vágy, a szorongás, irigység, féltékenység. Fájt, és mégsem. Egyszerre éreztem, hogy elevenen égek, de nem a fizikai síkon. Gerincvelőből remegtem. Miközben semmi más nem vett körül, csak az asztráltestem nyaldosó lángok. Nem tudom mennyi idő telt el, mennyi idő alatt.

Amikor kiköpött, ha úgy tetszik visszadobott a 2020-as emberi időszámításba, az jóval lassabb volt. A fal, a függöny, a gázvezeték már folydogáló, LSD-szerű, megnyugtatóan ismerős vizuállal hullámzott a belvárosi kis szobában. Mély levegőt vettem, s bár nem sírtam fel, de megilletődötten, mint egy ijedt csecsemő, úgy pislogtam körbe. Bámultam mint borjú az új dimenziókapura. :D

A két társam türelmesen, csendben várt rám.

– t’s good to be alive, huh? – nézett rám mosolyogva L. Shiva, a szemében azért felfedezni véltem némi tapasztalt, együttérző borzongást, az élmény megosztásának öröme mögött. Ő is megtette a maga kanosszajárását, mintha nem ugyanaz a siheder bámult volna rám. Elfordítottam a fejem. 

– Fú, bazmeg.

– Hol voltál?

– A pokolban. Elégtem a purgatóriumban.

– Ez nem ér, baszdmeg. Engem a természet anya ölelget, te meg az ördökkel találkozol és elpurgálsz – mondta IG hisztis féltékenységgel, de azért érdeklődve hajolt előre.

Összepréselt ajkakkal nyeltem le a zsörtölődő leosztást, ami kikívánkozott belőlem. Most tényleg egymás tripjére irigykedünk? Ölelgettek volna engem is Fűzanyó tövében…

Eltelített a  megnyugvás és a szeretet.

Hálás voltam, mert biztonságban voltam. Nem volt cinkelés, nem volt visszaélés. Tiszteletteljes várakozás, felváltva, afféle szakrális körben. Szeánsz, rituálé. Nem sok safe trippem volt, zavartalan, vagy olyan, ahol teljes bizalommal elengedhettem magam. Többnyire módósult tudatállapotban is készenlétben kellett lennem, hogy a körülöttem lévők közül senki ne éljen vissza a kiszolgáltatott, kitárt elmémmel és lelkivilágom gyengébb pontjaival.

    ***

Hétfőn nem volt gyomorgörcsöm munkába menet. A lépteim, a lelkem könnyedebbek érződtek, pedig ugyanaz a szar várt, mint előző héten. Self medication, kísérleti jelleggel. Néhány napig, talán egy hétig eltartott ez az állapot.

***

2024 augusztus, Open air buli

 pf.jpg

- Mássz le onnan, le fogsz esni.

- Á, nyugi, jó a balanceom, nézd még hakkenezni is tudok a kút peremén. Csak Samsara ki ne másszon a kútból.

- Samara. És az nem kút, hanem bográcshoz tűzrakóhely.

 

 

DMT Diaries Vol 2.

2024.03.02. 14:58, Sniffany

Az egy gramm changa mostanra fogyott el. Két éve nyáron talált meg – továbbra is hiszem, hogy a DMT megtalál, amikor kell – azóta több emberrel is megosztottam a breakthrough élményét.
Szeretem megfigyelni és feljegyezéseket készíteni arról, hogy hat a fizikai testükre; közvetlenül az élmény után a visszatérés pillantától pedig meghallgatni a tapasztalataikat.

Mint egy álom, amíg még friss és élénk. Bár egy DMT trippet nehéz elfelejteni. Oké, a goásoknak biztos az is sikerül :D  Namastégeci, semmi ítélkezés, felőlem mindenki azt és úgy tol meg doseol, ahogy jónak látja. Én nem hiszek abban, hogy szívogatod, ha kell, ha nem. A kevesebb több elvét preferálom. Évi egy hard reset, vagy ha az életed olyan fázisához érkezett. Amikor a pszichédnek kell a frissítés, mint egy jó rendszer update; akkor a DMT megtalál.

 

 

A párom negyvenedik születésnapja alkalmából terveztük. Nem napra pontosan, úgy szerette volna átélni az elsőt, hogy semmi egyéb szubsztanciát nem fogyaszt. Tiszta DMT effekt.

Egy péntek estét választottunk. Volt még fél gramm changám. Elfogyasztottuk. Főleg ő. Az összes eddigi kísérleti alanyom közül az ő pszichéje volt a legellenállóbb. Érdekes ez a mindenkire minden másként hat frázis. Régi jóbarátom, két méter magas, szintén kicsit kevesebb, mint 0.1 grammtól megkapta a breakthrough-t, igaz időben nála 8 perc intenzív hatóidőt mértem a visszatérés és ébredés pillanatáig. Az átlag hatóidő 12 perc volt a többségnél.
A párom előre kiválasztotta az aláfestő zenét, amit előtte már meghallgatott, ezzel is stimulálva az agyát, beállítva a settinget.

Ez a két track szólt a trip előtt és közben:

 

 

 

Egy pillanatra kimentem a konyhába közben valamit behozni (ez a triphez egy későbbi ponton kapcsolódó információ), egyébként az ággyal szemben, törökülésben elhelyezkedve a padlón figyeltem csendben és némán jegyzeteltem.

A folyamat vázlatszerűen így épült fel:

19:27-29  0.2 DMT-t tömök a pipába, 0.1 nem adta be nála a breakhtrough-t. Vasarely képek jelennek meg vizuálisan, de messze nem breakhrough effekt még mozog es beszél.
Beleöntöm a pakkban lévő többi changát a pipába. - Tartsd lent, amíg bírod, könnyzzél sírjál! – magyarázom neki. – Nem kéne, hogy beszélni tudj!  (kb 0.3-0.4 chanát szívott el, tisztán, pipából eddigre)
19:29 eldől végre, fekvő állapotban trippel
19:30 Csak enyhe kézmogás jelentkezik, mintegy reflex-szerűen, ami anno L. Al Shivánál is megfigyelhető volt. Két kezét a mellkasára teszi, ujjak görbén, mint mikor L. keresztezte a kezeit ökölben a mellkasán, X alakban. A párom hasonlóan, csak lazábban, de ezt a pózt felvéve fekszik.
19:32 Nagyon békés, kezek már a test mellett, alvó, blackouthoz hasonlatos állapot
19:33 Légzése nyugodt és egyenletes, mintha csak aludna, kezek továbbra is a test mellett. laza állapotban, ajkak enyhén nyitva. A légzése teljesen nyugodt, cseppet sem kapkodó.
19:34 Megdörzsöli az arcát, majd vissza teszi kezét a teste mellé. Önkéntelen mozdulatnak tűnik kívülről szemlélve. Vajon mit élhet át?
19: 36 Mellé sétálok, nagyon csendben es óvatosan az arca azért tükröz némi torzulást, a normál allapotához mérten, így közelről szemlélve.
19:38 még mindig kóma - remélem nem aludt el, basszameg.
19:39 - 10 perce trippel de ehhez jóval tobb kellett, mint 0.1... a legellenálóbb alanyom, de nem a legmagasabb. 40 éves 185 cm kb 97-100 kg. Nem tudom a nemolep csökkentheti e a hatás intenzitását, de elképzelhetőnek tartom. (Ez egy elaikus fogyasztói beszámoló, nem vagyok neurológus, vagy vegyész, de még psychonautának sem definiálnám magam :D)
LSD-t és egyéb általános narkotikumokat már fogyasztott korábban, a receptorai nem frissek. Szerintem nem testsúly függő a DMT mennyiséggel elért hatás.

Amikor végre magához tér, mohó kíváncsisággal kezdem faggatni, miután felé nyújtok egy pohár vizet, amit jó előre bekészítettem.
Egyszerű és tömör fogalmazásban összegezte, hogy a vasarely-szerű vizuális világ után következő fázis, ún. breakthrough fekete térben lebegő, meditatív állapot volt. Boldogság érzet járta át. Kis halál, de cseppet sem szorongó, mint pl. nálam. Nem negatív void.

A zenét hallotta, de nem igazán fogta fel, csak amikor leállt.
„Nem volt rossz” –összegezte. „Bizsergő érzés, de nem LSD szintű. Annál intenzívebb.”
„Álom volt” – tette hozzá. -
- És Aztán?
- Aztán meghaltam... - nevet. - Jó Nem úgy.
...nem úgy, mint én, többször is. Fraktálokat is vizualizált.
Az élet egy álom, útban a halál felé – jutott eszembe az idézet.


Érdekesség, hogy a trip első harmadánál furcsa látomása volt, mert kívülről látta saját magát, és szeretett volna, de nem tudott kimenni a szobából. Elmeséltem neki, hogy én viszont ezzel kb. egy időben kimentem egy pillanatra a helyiségből. Elképesztőnek találom, hogy a pszichedelikum ilyen szintű összekapcsolást eredményez. LSD-n anno nem tudtam eldönteni, hogy a macskám hányt, vagy én. (Dr. Seuss, teli lap trip itthon, egyedül, a cica társaságában.) Kitisztulva persze világossá vált, hogy ő volt, de a nagy dózisú acid valóságtól diszkonnektált tudatállapota közben mégis képes a psziché a másik jelenlévő élőlény elméjéhez, lelkéhez kapcsolódni.

Én egy morzsányi, mondhatni „mikrodózis” changát fogyasztottam. Elszívtam a maradékot a pipa aljából, a pakk maradványait beleszórtuk egy spangliba. Nem volt breakthrough, de az a fajta bizsergés és a kép enyhe, spirális csavarodása tíz percen át tartott. Míg feküdtem, a gerincemben éreztem ahogyan kell. Mint a buborék, a vízmértékben, úgy haladt felfelé az agyközpontomig. Erős bizsergés az egész testemben, az ujjbegyemben, a lábujjamig és most még nevetgéltem is közben egy perc erejéig, hogy úristen, de ütős ez így is, ilyen jelentéktelen mennyiségben – vagy én reagálok fokozott érzékenységgel. Biztonságban érezhettem magam, mert most nem volt halálközeli, vagy másvilági élményem, mint a két évvel ezelőtti breakthrough doseomnál:

https://sniffany.blog.hu/2022/08/05/dmt_hard_reset_a_halalba_es_vissza

Közben aztán, mint akibe belecsípett valami, felpattantam és megint kimentem a konyhába. Megálltam a pultnál, felkapva a egy szelet pizzát. Realizáltam, hogy még mindig készen vagyok.

- Vége lehetne már - mondtam ki hangosan a szokásos türelmetlenkedő bosszankodással. Beleharaptam a pizzába miközben magam elé bámulva flashelgettem. DMT-s pizza. Éttermet kéne nyitnom. 

 

 

 

Rotterdam Hooligans, Supremacy

2023.10.06. 04:52, Sniffany
nem tudok újra tinédzser lenni de kurvajó a kristály

 

Elszìvom a békapipát kikkerhoedjéban
Sniffany Nederlandban megint túl kész van
A béka sem veszi észre, ha lassan főzik meg
Ezek itt többen szép lassan ölnek meg
Rotterdam Hools,
Majdnem Kispest
Itt a falra fújt graf
màsképp' is feest
Rotterdam Terror Corpse
Jobb ha egy szót sem szólsz!
Hogy ennyi évesen
Itt ragadtàl te is
Hàny év utàn is?
Ne vegyél mindent
túl véresen.
Hollandia elvesz
emlékeket, elpusztìtott
agysejteket, szerelmeket
Pénzt.
Jelenetet rendez, mikor
kinek kedvez, kockajàték mindez.
Hazajàrok néha, mint mosolygó kis béka
Keserédesen
...ezer évesen.

 

 

Szupermaci, ujabb strigula vagy a jegyzetfüzetemben
(De a zeehondkick meg a madamm bevallom engem basztak meg 🐸💚😬)
Kész vagyok mint a hàzifeladat
A jegyeladásban, apró szàmadat
Nem'tom mi ez a kibaszott kàosz àradat
és, mondd, miért kötök ki mindig ugyanott?
Annyiszor lekéstem azt a sàrga vonatot
Több sínen siklott ki, az is, meg az életem is
Lehetne ez puszta véletlen is
de a màniàkus séma túl gyakori ahhoz
A fogyatkozó fejezetek gátolják, hogy lapozz

***

Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.

K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3

Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak, és egyedül állok ott. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok? 

Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősítő a haldokló empátiám.
Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)

 

***

Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.

K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3

Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak mire előkecmergek, és egyedül állok ott a sornyi toitoi előtt. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok? 

Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősíti a haldokló empátiám.
Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)

 

PS: nem'tom. Ez itt most nem egy Supremacy beszámoló. Persze, jó volt, meg minden, de az időzítés, a betegség, a lemondások, a sold out és a pótlék X-Qlusive volkliedje énekkórista kilátásai annyira lehoztak az életről, mint háromnapos lejövő egy normális fesztivál után, csak ez sajna a before volt. De azért a káosz rendre intett, alakult itt minden is, még több is, mint kellett volna. Azért Furyant szétadtam, csak ezek a félórás szettek még az én kattogó óraművemben is furcsa időzavart képeztek. Legalább Gay Zero Project sem mert ilyen ultradivat kislány HS-t tolni ezen az eventen. Nem mondom, hogy maga volt a sötétség, de azért közelítgetett a szürke ötven árnyalatához. Baszott ez, csak nem akkorát. Vagy az én toleranciám és ingerküszöböm tolódott túl. Meg amúgy is imádok panaszkodni.  

Fapados Faszság

2023.07.30. 09:59, Sniffany

Amikor felszállunk pont ez szól a podcastben, mindig tűpontosan találó aléfestőzene a hard az élethez, legalábbis az enyémhez. 

A bácsi mellettem kioffol, tátott szajjal, hátra dőlve alszik.

A C ülésről bámulom a felhőket, éreimben száguld az adrenalin.

 

I can move every mountain

Climb every tree

Fly  like an eagle

High as can be

...I want to be free

 

Es minél inkább hitegetjük magunkat a szabadság illúziójával, minél inkább kergetjük, annál több láncra verjük magunkat

Paradoxon ez, a lelkesedésem alábbhagy (valahol a Duna felett), de nem baszódik el teljesen a kedvem, mert pontosan tudom, mint jó kis diáklány megtanultam a leckét,

a tudàs-unàs kurva anyjáig ismételtem a klisét

Minél magasabbra szállunk

Annal melyebbre zuhanunk

Miközben tizezer láb magasan

Egy ketrecben suhanunk

Való igaz

Sovány vigasz

Nem hat láb mélyen sorvadunk

Beadja meg az életérzés

Olyan ez, mint a havi vérzés

Ha megjön fáj, de örülsz

vagy beleőrulsz

Miért pont most, miért nem előbb…?

Olyan ez, mint egy nem kívánt terhesség

Elkötött köldökzsinór a néma egyesség

 

 

Sniffany Drogos Esti Meséi - 444 Drogriporter

2023.07.09. 14:21, Sniffany
444 Drogriporter

Volt egyszer egy ilyen is.

 

https://drogriporter.444.hu/2020/09/07/sniffany-drogos-esti-mesei-i-kurvak-kokain-kamerak#



A minap azon gondolkodtam, a kurválkodást vagy a drogfogyasztást kezdtem-e előbb. A magammal folytatott vita és az emlékeim archívumában történő kutakodás közben rávágtam volna, hogy persze, nyilván drogok voltak az elsők. Aztán eszembe jutott a Teveclub, webkamerás modell karrierem gyermeteg előszobája, ahol tizenhárom évesen kapcsoltam először rossz minőségű, laptopba beépített kamerát egy random fiúnak, néhány datolyáért cserébe.

 

Az első csík kokain

Az első csík kokainomat tizennégy évesen szippantottam fel egy Tiesto CD tokjáról egy BMW hátsó ülésén a telepi kiserdő melletti játszótér parkolójában. Tekintsük ezt kurvaságom és függőségem prológusának. Kétezer eleje, még nem ballagtam el általánosból, eszemben sem volt komolyan beleesni mindenféle szeres témákba, de mikor kopogtatott, ösztönösen nyitottam ajtót. Akkortájt még csak kóstolgattam a dolgokat, persze, kisiskolás lányka voltam, bár már nem mit sem sejtő, de azért még nagyjából ártatlannak mondható. Ha megkínáltak elfogadtam, de nem vásároltam – ugyan miből vásároltam volna -, és az akkori legjobb barátnőmmel ellentétben, természetben sem fizettem a drogért. Harmincasokkal lógtunk, őt dugták, velem meg beszélgettek. Érdekes dolgok ezek egyébként, mármint a kurvaság fogalma, meg a felelősségvállalásé is.

Filozófiai vitába keveredtünk önmagammal és eltérnénk a lényegtől, ha nekiállnék fejtegetni, honnantól kezdve minősíthető egy ember – legyen az nő vagy férfi – felelősnek a fogyasztásáért. A self-awareness (öntudatra ébredés) mindenkinél máskor jön el és ez így van rendben, és azt hiszem akkor ott, tizennégy évesen még a szüleim voltak felelősek az egészért, meg azok a felnőtt BMW-s pasik, akik így csajoztak. Elfogadtam tőlük a kokaint, pedig az iskolában az ofő is megmondta, hogy majd bedrogoznak, megerőszakolnak és eladnak kurvának. Velem szerencsére egyik sem történt meg, ezek rendes srácok voltak. Adtak kólát, meg mellé sok folyadékot. Zenét hallgattunk, beszélgettünk, körbetrippeltük a Balatont. A barátnőm azt hazudta 16 éves, a BMW-s kokós meg letagadott öt évet. Egymásba szerettek, na bumm. A pasi titkolta a baráti társaság előtt, nehogy megszólják. Utálta a Hugo Boss öltönyös, felvágós, sznob brigádot, inkább velünk lógott. Bennünk még volt élet.

Egyikünk sem volt már kislányos alkat, akkora melleim voltak, hogy tizennyolcnak néztem ki, fejben persze még sehol az érettség, a felelősségvállalás, a konzekvenciák számbavétele. Carpe fucking diem, csak élveztem az üccsit, a zsibbadást, a trancet kevésbé (akkoriban darkos, electro industrial meg metal zenéket hallgattam), de az Elements of Life azért mégiscsak beadta a Balaton Parton. Az otthoni szobám szorongató falainál mindenképpen jobban.

Scheißegal was ist legal

2023.06.22. 21:07, Sniffany

itt már úgyis Scheißegal was ist legal
a vér folyik, a szív leáll
szétzilált idegrendszer
túl sok belélegzett vegyszer
dermesztő valót kreál

füllesztő vagy fullasztó a nyár
a vér folyik csak, meg a nyál
rég nem vágyva
leszedálva
a végét várva
míg a szív leáll
 

 

újra szanaszét nyúlok a xanaxért nem tudom elhagyni a kanapét

Az az alap, hogy visz a lap

2023.05.25. 17:34, Sniffany

Random trip egyedül, szerda este, harmad papírral, különben is ki a faszom ünnepel névnapokat...? (De legalább nem boldog karácsonyt kívántak nekem.) 

Tegyünk úgy, mintha produktív, kreatív és self healing trip lenne ez. Írjunk valami értelmetlenséget, és nevezzük el trip naplónak.

Amúgy, rájöttem, hogy senkit sem bírok elviselni aciden. 

 

5d34ccab8ece79f991784cf1245e3433.png

 

Okos voltam, hogy csak harmadot ettem, nem felet. Így kezelhető volt és nem paráztam szét magam a saját erkélyemen. A hold is szép volt és a belső hangom is kellőképpen okoskodó.

Semmi extra. Írhatnék valami értelmesebbet, értékesebbet, drogos pornó helyett. És narkózhatnék meg piálhatnék kevesebbet. Nincs új a nap alatt. 

A tükörképem torz alien volt, transzdimenzionális, nem emberi, de most nem is démoni. Elfogadtam, hogy fejlődnöm kell. Sokat. Ki kell találnom, mivel töltöm el a következő tíz évemet, vagy amennyi még hátra van. Az LSD nem mondja meg nekem és nem írja meg helyettem a regényt.

Inspirációt ad, izzítja az agytekervényeim, ragyogó aurával veszi körbe a felsőbb énem képmását a tükör-portálban. De a kezem nem mozdul, az életem nem változik meg, ha nem cselekszem a saját magamtól kapott üzenetek szerint. 

Több jót kéne sugároznom a mikrokörnyezetemben. Lehetnék jobb hallgatóság. Jobb barát.

Nem vagyok mindenható, már nem akarok világotmegváltani. Világgá menni igen, de már meg volt, és magam elől nincs menekvés.

The only way out is in. 

 

***

És elunod majd ezt is, ezt a színes, egykor különlegesnek hitt tudatállapotot. Unod a pszichedelikát, unod a vizuált, a reált, a kreált valóságot.

Végül egyedül maradsz a játszótéren. A többiek felnőttek, vagy meghaltak, vagy csak nem akarnak már játszani veled.

Talán te sem akarsz már játszani, de még is, mit tehetnél…?

Ez nem a te választásod, ez nem a te játszótered. Ez egy kijelölt út, emberi testben való tapasztalása annak a létformának, melynek kétségbeesetten próbálsz mélységet és értelmet tulajdonítani.

Pszichedelikumokkal.

Szaporodással.

Kapcsolatokkal.

Bármivel, ami az élet, a kontroll, a valahová tartozás és valahová tartás illúzióját kelti.

Lehetne rosszabb, lehetne tényleg, tényleg rossz – de te nem bírod a semmit, a békét, az unalmat, hát generálod tovább, amit generációkon át örökítettek beléd.

Az idő telik, hogy mivel, azt neked kell kitöltened. Ha nem töltöd ki, akkor is eltöltöd, ha úgy tetszik letöltöd, csak még több szenvedéssel.

Te vagy a bad trip, a félelem, a magány, az elvetélt magzat, a lázadó, a családanya, a mártír.

Te vagy a játszótér. Az üres játszótér.

A gyermeki kacaj, a sírás, az ugróiskola.

Te vagy a pedofil rejtett fintora

Te vagy az ítélet felső mentora

Te vagy, aki mennél még,

de már régen nincs hova.

***

"Hallod... téged folyamat belapoztatva kéne tartani. Teljesen vállalható sebességben tudsz így beszélni"

 

PS.: 

Asszem visszaszokom az LSD-re. (Nem.) 

A kevesebb több. Évi egy DMT trip és acid, amikor fázisváltás van, amikor hard reset kell, amikor ráérzek, hogy MOST azt adja majd, amit kell, akkor.

Lecsengőben, az utolsó harmadban könnyeden chatelgettem a barátnőimmel. Senkinek sem mondtam, hogy aciden vagyok. Nem volt szükségem károgásra, hétköznap, másnap munka, tényleg muszáj volt ezt, szükséged van segítségre? Jól vagy?

Sosem voltam. Ti jól vagytok?

Reggel könnyedén keltem. Depresszió és másnaposság nélkül. Persze egészen addig tartott, míg fel nem baszott az aránytalanul nagy munka-stressz. Hát ilyen ez az endless loop.

Mégiscsak kell egy üveg liquid. 

Automatás Carbonara és tizenhat miatyánk

2023.05.18. 16:24, Sniffany

 

 

Ennél szürreálisabb nem is lehetett volna ez a reptér, az első két órában, amit a négy és félből itt töltöttem, komolyan attól paráztam, hogy innen nem is indulnak repülőgépek.

Konnektor csak a női mosdóban, kaja nincs, de itt van ez a fura automata, ami úgy felforrósítja a taknyos papírzsebkendő állagú tortillát, hogy két ujjam közé csippentve bírom csak felemelni a műanyag dobozkát, amiben kiköpte.

Még jó, hogy nem automatás carbonarát rendeltem.

A vonaton mellettem három apáca, bujják a lengyel Bibliát, időszakosan keresztet vetnek, mondjuk minden második megállóban. Elgondolkodtam, vajon az úr üzent-e, de akkor ezeknek az ehetetlen ételeknek is üzenetet kéne hordozniuk... hát ma sem térek meg, beverek inkább egy sört. 

További képek itt

Szexfüggőségről és kodependenciáról nőként, STD kezelés Magyarországon, és a Kék Pont

2022.12.10. 09:09, Sniffany
444 Drogriporter

Az írás a https://drogriporter.444.hu/2022/12/09/szex-es-szerfuggoseg-pokoli-kombinacio# oldalon megjelent, kiegészített verzió.

 

 

Ülj rá mindre. Ülj rá az összes faszra, amelyikre csak tudsz. Ú, ezzel, na, ezzel KÖTELEZŐ basznod! – mondta Priscilla a telefon galériám képeit lapozgatva. Az e heti Tinderes merítőhálón ígéretesebb halak akadtak fent, mint a múltkorin. A Tinderezést is lehet sportszerűen űzni, meg a baszást is. Valakinek a sport addikció, folyamatos aktivitás, endorfin, mozgás, stimuláció. Rendszert visz az életedbe. Végül is a szex is. Meg egy csomó mást. Olyat is, amire nem számítasz, főleg nem ilyen könnyen és gyorsan. Bár mindent oly’ könnyedén kapnék meg az életben, mint a nemi betegségeket.
– Én a helyedben most látástól vakulásig kúrnék – tanácsolta Kiscica egy sör felett bölcsen random szerda este. Emlékszem, patakokban folytak a könnyeim. Nem kelt fel úgy nap, hogy ne azon gondolatokkal feküdtem volna le aludni, hogy bár soha többé ne is kelnék fel és reggelem sem volt, hogy ne szorongva keltem volna. Már megint egy újabb nap, amit nem akarok végigcsinálni. Még be sem bootoltam fizikailag, a kávétól még jobban szorult a gyomrom, mint a szorongástól, de legalább három szuicid gondolaton túl voltam. „Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!” Én voltam a fehér nyúl Aliceból, ebben a Rémálomországban. Folyton késésben voltam – bár magam sem tudtam, honnan is és hova rohanok –, állandóan kattogva siettem.
A barátnőim mind másféle szakítás utáni tanácsokkal láttak el a szívfájdalomra. Persze nekem arra kellett hallgatnom, aki folyt már zölden HPV-san, napi átlag három random légyott után. Meg arra, amelyik szintén addikt volt, a háta mögött bántalmazó kapcsolatokkal, agresszív pasikkal és megjárta a zártosztályt.
Remek módszer, ha éppen szakítasz, és igyekszel leszokni a drogokról és a kodependenciáról.
Mi más lehetne rá a tuti recept, mint egy kiújult mániás szexfüggőség?

 

 

 

 

 

ChemicaLove and other REALizations

2022.11.16. 23:53, Sniffany

Rajzolta: Lew

 

Bizonyos ajtók ha feltárulnak

Oly sok mindent elàrulnak

 A vilàgról alkotott képem képletesen

végletesen

végérvényesen

tudatommal

együtt módosult

 Annyi szìn és érzés àramlik

Vibràlón fölém tornyosul

Elnyel, beszippant, elragad, eltemet

Visszatérni onnét — nem is tudom honnét... —

Csak transzformációként lehet

S ha lehetne màsként, akkor sem akarnék

Màr nem is ismerek rá, ki az aki volnék...

Csak azt tudom, ki voltam

Üres àrny a földi pokolban

Börtönbe zàrt szabad spirit

Humanoid apró halandóban.

Az a realitàsnak kikiáltott valósàg

– Bàrki agyszüleménye is legyen:

Neki ajànlom: heroic dózist egyen! –

a létfenntartàs, csak az kényszerît

A rendszer bedaràl, kiéget, émelyìt

Bennem új rétegeket képez minden utazàs

Asztràlsìkon, dimenziókban való kutatás

A visszatérés mindig egy mélyebb zuhanàs

Mìg nincs màr lejjebb, se' feljebb

Csak kàosz és végtelen kattogàs

Bad tripnek nevezett làzas làtomàs

 Kiégett lélek, üres receptorok

 Hiàba, egyre többet és többet tolok

Növények, tablettàk, cseppek, porok

Szintetikus létformàk, fejlett korok

gyermeke vagyok, a pakk magzatburok

 abba szültek engem, grammra kimérve

Azt mondjàk mérgezem magam

- bár innen nem jutok ki élve.

 Legalàbb az eltöltött idő legyen teli,

mint a felezősàv nélkul gyàrtott eki

Itt igaz szeretetet régóta nincs

csak instant endorfin, kemikál kincs;

az MDMA love kitölti szìvemben a hiànyt

Vastag csìk amfetamin mutatja meg az irànyt,

Ha K-holeba esve pixelek közt el talàlnék tévedni

 A zöld füstben visszatalàlok a múltamon révedni

A jövőt tervezve előre készkedni, lépkedni,

Magamba szàllok vissza.

 Sosem voltam és nem is leszek soha tiszta;

Megbékélek végül a világegyetemmel,

jól lakom a megkeresett kenyeremmel

az elfogadás egységben áll hálával és kegyelemmel

a karma mint mély életvonal összeér a tenyeremmel,

A  felsőbb erőben, a nagy egészben nincsen jogom kétkedni

Okozat és cél az, miért embertestben értelmet nyert létezni

DMT - Hard reset a halálba és vissza

2022.08.05. 14:50, Sniffany

 

Annyiszor akartam már meghalni és annyiszor futott le a suicidal mechanism kéretlenül, ösztönösen és megállíthatatlanul válaszreakcióként. Traumákra, folyamatos, megoldhatatlannak tűnő problémákra. Csak úgy, mert valami mélyen van bennem elbaszva. Mert az anyámtól ezt tanultam gyerekként.
Hard reset kellett. Olyan reboot, ami nem kellemes, de elkerülhetetlen .
Ha felülsz a hullámvasúta... – mondják.
De ez nem hullámvasút.
Ez azonnali dimenzióváltás.
Egy féreglyuk.
Spirit Molecule.
DMT.
 A mérlegem nem mér 0.80 mg pontossággal. Az 1.16.ból lecsippetettem valamennyit és a kis, ezüst, rég nem használt pipába tömtem a changát. "Changuszt." Cuki volt a srác, akitől kaptam, azt mondta vigyázzak, nagyon intenzív, olvasgassak még a neten, nehogy megijedjek.
Pont az kell nekem, kegyetlen erősség, ami úgy rúg picsán, hogy a halál gondolatával eljátszani se támadjon úrnői kedvem, jó időre.
A gondosan kiválasztott playlist semmit nem számított. A két levegővétel nélküli slukk után máris megvágott a kettőhúsz. Az összes idegszálam felforrósodtt, mintha áram rázott volna meg. Pipa azonnal letesz – ennyi lélekjelenlétem még volt. Próbáltam hátradőlni, de már nem ment.
Villódzó halálfejek, a szivárvány és az emberi szem számára érzékelhetetlen színskála minden kis tónusában és árnyalatában. Láttam őket, miközben gerincből remegtem.
Tudtam, éreztem, bár magamnál, evilági tudatomnál sem voltam már, hogy most átmegyek.
Mégsem akarom ! – kiáltottam volna fel legszívesebben, de hangom már nem volt, a zene nem jutott el fülemig, csak az a furcsa, vibráló fehérzaj, mint egy hibás rádióadás.Valójában nem lehetett mihez hasonlítani, azt a hangzást, amikor az agyhullámaid hangolódnak félre. Szerencsétlen kísérletet tettem az oldalra mászásban, mint egyfajta menekülési útvonal ( mégis hová?..lol), de a lábamat túl gyorsan kebelezte be az a hirtelen mindent elborító, nem evilági hálózat. Felfalt elevenen, azok a ragyogó dimenzionális halálfejek áthatoltak az emberi testemen, bele a koponyámba, az elmémbe.
Aztán sötétség.
Nem voltak entitások. Nem volt vizuál. A semmi volt. A void. Megszűntem létezni.
És mégis hányingerem lett. Azt hittem menten kiokádom önmagamat.
Valami életöszöntszerű kapcsolt a valóságos síkon, mert vaktában indulhattam el a fürdő felé, hogy ne az ágyat hányjam össze. Az előszobában újra megadtam magam, és elfeküdtem a földön.
Ezt nektek - gondoltam én. Mindegy mit fogyasztok, nem fogom kiokádni. Ha meg kell halnom, hát meghalok, de ez egy új evolúció.
Meghökkent elfogadás. A sötétség kiköpött magából. Felkeltem, a vizuál szivárványszínű és hologramos volt a kezeim körül,  éppen csak egy szemvillanásra láttam aztán éreztem, hogy megint át kell adnom magam.
Here we go again. Olyan deja vum volt, mintha az örök körforgás részeként ismét átélném a halál és a születés végtelenségét, ki tudja hányadszor.
Megadtam magam és könnyedén omlottam megint a padlóra, most már feszengés és félelem nélkül fekve rá a hullámokra.
Mikor magamhoz tértem hosszú idő óta először hálás voltam.
Hálás azért, hogy még élek.
Hogy lélegzem.
Hálás a korty hideg vízért.
Hálás a tükörképemet, mely még mindig zöldesen és darabosan folyt, ahogyan kezeim mozgattam, laggoló, shiváéhoz hasonlatos többkarú entitássá vált a tükörben, de már újra a materiális síkon voltam, ahonnan annyira menekülni vágytam.
Még azért is hálás voltam, hogy újra itt vagyok, és azért az idegesítő, kagyló mintás fürdőszobaszőnyeg ért, amit a barátnőm hagyott itt erőszakoskodva.
Nem éreztem mást, csak hálát, a létezésem összes apró szegmenséért.
Az a zuhany csodálatos volt, az élet vizével ért fel.
-
A maradékot apró slukkokban szívtam el a pipából. Jóval kíméletesebb és kezelhetőbb trip volt. Apró Ego Deathek sorozata. Üzenetek. 
A zöld psychedelic vizuál formájában megjelenő földanyát láttam. 

Mit adok én másoknak? Vajon léteznek valós kapcsolódások, melyek nem az üresség betöltését projektálják egymásra?
Szeresd, ne használd.
Örülök, hogy megértetted végre. 


PS.: Azért kurva büdös és undorító íze van. Egy darabig nem szeretném újra. :D 

 

reversesides.jpg

A bipolaritàs két pólusàn

Képmás a tükör két oldalàn

Tudàs a tagadàs oltàràn

Tiltott gyümölcs ősi almafàn

Bűnbe csàbìtlak az àrtatlansàg hallatàn

Felkeltelek àlmatlan éj túl korai hajnalàn

Àtkìsérlek egy életen át, majd a halàl csarnokàn

Naplementeként nyugszom le a végtelen nap alkonyàn

Àldozatkén vergődve a mérges özvegy hàlójàban

Lehunyt szemmel éber óment, àlmot làttam:

Gyilkos leszek és a préda egy azonos okàn

Megfagyok a hőmérséklet legmagasabb fokàn

Levedlem a kettősséget, bomlasztom a réteget

Gazdag leszek, ki koldusoktól szemérmetlen kéreget

Futok àtlós sakktàblàkon, a többi báb csak lépeget

A racionàl valósàgot megölte a hatàrtalan képzelet

Hìvj őrültnek, tarts elszàlltnak, annyit mondok: ég veled!

Minden fényt és sötétséget akarok, mìg maga alà nem temet...

Fiatalságom forrása

2022.07.18. 17:05, Sniffany

blacksea.jpg

 

 

Közönyös arccal vèrzek el
Tàplàlkozzatok belőle!
Az èlet vize ez
Belefulladok.
A bànatos üressèg
folyik előre mint
örök forràsból
fakadó vìzesès
Feneketlen tò
Elmerülök belè
Süllyedek lefelè
ameddig tudok.

 

Rajzolta: Lew

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Kövess instán:

__sniffany___

 

És a FB oldalam:

Sniffany Meséi

 

Cseréim

queenlogolastversion.jpg
Queen of the Stones írásai

Brutal Wonderland

Morning Lights

Noira Quel fanfictions [eng]

 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU    *****    Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek