Fotó: @mkarolyi

Láncreakció
vagy kémiai
Sötét vízió
foglyai
vagyunk mindannyian
nézd, az a forma már 
nagyon kivan
Kivagyok én is
de ki vagy te
hogy tőlem kérsz?
Nem félsz?
Hogy amit adok méreg
Az energia, mit beengedek
élősködő féreg
Kizárom az érzést
Kizárom a realitást
Nem keresem többé
a felelőst, a hibást
Valami mást
akarok
vágyom
hiányolom
hogy pontosan mit
talán holnap megálmodom
Minden, minden túl monoton
de legalább a hang sztereo
mint egy sztereotípia
a delíriumban nem fáj úgy
a jelen kori disztópia
több szólamú szimfónia
a beszélt nyelv csak irónia
ciklikusan ismétlődő agónia

És eme fekete ruhás lények
Tablettákat hoznak magukkal
Ajándékot az emberiség számára
Képzeld csak el, fiam!

Csodálatos kis tablettákat a szomorúság ellen...