III
Cloe

A szobája rejtekében az egész alakos tükör előtt pózolt. Fehér, pánt nélküli topja láttatni engedte a köldökét, szinte teljesen lapos hasát. Apró pocakja dombocskaként emelkedett ki, áramvonalas, petite, pici testének lankáit szépen kiegészítve.
Meg hát, aznap este már lecsúsztatott egy üveg olasz rozét.

Könnyeden csúszott – ez sok mindenre igaz volt Cloe-val kapcsolatban.

Mutatóujjával némi szájfényt oszlatott el vékony, de szép ívű ajkain. Csücsörített és pózolt. Elképzelte, hogy Rinshiya előtt pózol így, és hogy a fiú a Tanárnő helyett most az ő kanapéján üldögél. Hogy a figyelme az övé, hogy ő vezeti be a budapesti élet alvilági, különleges rejtelmeibe.

Lehunyta a szemeit, egy kicsit ringatózott a háttérben szóló technóra. Most nem volt kedve igazán bulizni, de a mámorra és ennek a gyönyörű, különleges fiúnak a társaságára annál inkább vágyott.
Ha nem is testiségre, de a közelségre, beszélgetésre. Kapcsolódásra.
Talán egy futó érintésre. Vagy összesimulva elaludni.

Még sokáig nem nyitotta ki a szemeit, annyira erősen élt a kép a fejében, ahogyan oldalvast fekszenek, és a fiú átöleli őt. Nem túl szorosan, éppen csak lazán átkarolja, mert úgy kényelmes – vagy mert neki is éppen olyan jól esik.

Ő pedig csak fekszik, apró fenekét tisztes távolságban tartva Rinshiya ágyékától. Nem dörgöli hozzá, éppen csak érinti a ruháját, talán odaképzeli a keményedő testrészét, ahogyan enyhén súrolja félálomban. Talán csak képzeli, álmodja, s valójában a pizsama anyagának és az ő alantas, titkos képzeletének játéka az egész.

Kinyitotta a szemét. A tükörképe dögös volt. Kislányos, de szexi, és bármelyik férfit az ujja köré csavarhatta volna. Nőket is. Attól függ, éppen mihez volt kedve. Vagy éppen milyen mentális állapotban volt.

Kiara egyértelműen kijelölte a felségterületet. Cseppet sem lepődött meg rajta, hiszen mindenki Rinshiyát akarta, aki kicsit is vonzódott az ázsiaiakhoz, vagy a manga karakterjegyeket hordozó fiúkhoz.

Vajon ez a szőke japán srác tudatában volt annak, hogy miféle rajongás fogja övezni, ha idejön?

Mindenesetre stratégiát kellett kidolgoznia, ha a közelébe akart férkőzni. Beletúrt kék-fekete hajába, kicsit kitolta a csípőjét oldalra. Összenyomta aprócska, de formás melleit a kezeivel. Eltökélt arccal nézett szembe a tükörképével.

Nem volt olyan szép, magas és dögös csaj, mint Kiara. De a maga aprócska módján különleges volt, és irtó cuki tudott lenni. Főleg, ha rájátszott. Színészi képességekkel áldotta meg a sors, az ember bőre alá tudott férkőzni, ha akart.

Kiara okos volt, de nála, Cloe-nál nem volt intelligensebb. Ezt azonban jobbnak látta nem érzékeltetni. Többnyire csendesen jegyzetelt, és Kiara önbizalmát fényezte. Tökéletes alárendelt szerep jutott neki: ő volt az utánfutó barátnő, a támogató, aki mindig segített és rendelkezésre állt, ha szükség volt rá. Mindig jelen volt, de sosem ragyogta túl.

Pedig szépsége naturális volt, mindenféle festék, műszempilla és ruha nélkül is helyes femboyocskának szamitott.

Vékony ujjai a farkára vándoroltak a leggingsen keresztül. Rinshiya puszta gondolatára is felállt. De most nem akarta kicsatornázni az energiáit.

Bortól és vágytól túlhevült elméjében kirajzolódni látszott egy terv, vagy csak annak vázlata. A Tanárnőre gondolt, és arra, ahogyan Rinshiya egész testtartása, viselkedése megváltozott, amikor a nő megjelent a campuson. Rinshiya nyilvánvalóan kötődött ehhez a nőhöz, mindegy, milyen régóta ismerte és milyen mély volt köztük a kötelék – de valami módon egyszerűen kötődtek egymáshoz.

Ezt a köteléket nem elszakítani kellett. Talán nem is lehetett. Rácsatlakozni viszont racionális esélyeket látott. Különösen, ha érdeklődést tanúsít a Tanárnő és annak órái iránt.

Úgy aztán megkerülheti azt az önimádó, narcisztikus Kiarát, és közelebb kerülhet Rinshiyához.

Végül is nem bánta, ha van egy idősebb nő a képletben. Az idősebb nők általában kedvelték őt, ha úgy akarta, rájátszott gyermeki, édes ártatlanságával. Ebben rejlett karizmájának egy jó része, és a gyermeki ártatlanság látszatában.

Szemei ragyogtak a tükörben. Ujjaival a haját és a felsőjét igazgatta. Csak az első lépést kell megtennie, a többi jön majd magától. Türelmes játékos volt.