I feel you duck, I feel you.... És egyszerre az összes francia ìrót megértettem. A romlàs viràgai bűzlenek a romlàs vilàgàban A mindennapi betevő kenyér a fàjdalom e bàbeli poliszémiàban Tűz a nap és a levegő forróbb a pokolnàl steril utópiàban Az összes itt pózol gucciban, pradaban Szellemi szegénység tele pénztàrcàban A rothadàs gyökerezik minden pàlmafàban Elvesztettem magam a fehér kànaànban A tengerben úszom-e vagy a kék halàlban?
Ülünk a monacói pályaudvaron. Három óra alvás a luxus VIP club után. A vonat 38 percet késik, a barátnőm dohányozni megy. Szemben szimpatikus francia férfi kínálja gyújtóval. Szavak nélkül erti a néma, ideges keresgélést.
Két ázsiai, magától eltelt, csinos, high class turista lány közelit. Udvariasan szabadkozom. A hely foglalt. Enyhe bűntudatom van. Ők is fáradtak. De nekem Priscille a prioritás. Ő a barátom, az ő helyét őrzöm.
Round 2
Franciául bemondanak valamit. Nem értem. Priscilla fordít. Újabb fél óra késés. Ismét dohányozni megy. Én megúzom a táskámban rejlő vodkásüveget, csak úgy, szimplán, szégyenérzet nélkül. Ki bírja ezt józanul?
A ket orosz-ázsiai ribancot nem érdekli, hogy a barátnőm jo ideje a széken ült és szemmel láthatóan csak két percre hagyta el az álland helyét, füstölni. Azonnal lepattannak a helyére, keres és kérdés nélkül.
Olyan ez, mint egy gyermeteg székfoglaló.
Amint az egyikük mosdóba indul es fekete kardigánjával jelképesen jelöli ki a lefoglalt széket, mint felségterületet, a train of thronest, előtör belőlem a pszichopata, domináns nőstény.
Könnyed mozdulattal szökkenek at, pulcsiját elegánsan a barátnője ölében tartott táskájára ejtve, hogy sorry, hat elfoglalta Priscilla helyét.
Erőltetett mosollyal, tört orosz angollal felel " hiszen nem jeleztük, hogy fenntartanánk a helyet".
Priscilla visszatérve kérlel,.hogy higgadjak le, es győzköd róla, hogy az emberek 99%a ilyen.
En pedig még ilyenebb vagyok, engem a kibaszott balkani gettó nevelt, farkas törvények. Ölsz, vagy téged ölnek...
AJÁNLOM AZ OLDALT
