A belső hangomnak màr nem tudok hazudni Hiàba a gyógyszer, ő nem akar aludni
Hiàba itatom alkohollal, ha szomjas
Tompàn duruzsoló kuruzslóként oktat
Nem hasznàl a szó és nem hasznàl a szer
mi megannyi mocskot szőnyeg alà seper.
A belső hang halkan, de élesen felel
A tagadás oly' szorgosan hiàba terel
Pusztazámor, 2022 Január, Öreg Tölgy Fogadó, Oak Stories
Covid Omikron variáns, mínusz nyolc fok, torokfájás. Nem teszteltettem. Kit érdekel?
Menjünk illegál dark psy-ra. Bárhová, csak el innen. Meneküljünk. A kelenföldi buszpályaudvar párás-koszos ablakából bámultam a nagy kivilágíott led-es E betűt. E mint Escape. Jelnek vettem.
Később, bogyó peaken aztán realizáltam, hogy there is no Escape.
A mentális állapotból nem. A stimuláns is csak rávisz, a helyszín majdnem, hogy mindegy.
Mindezt az után, hogy Icebreaker megszületett.
Kanyarodjunk vissza.
Felszerelkeztünk narancssárga, jó erős Soundcloud logós lasztikkal, több liter előre bekevert fröccsel és olyan csíkszeredai meggylikőrrel, amit Icebreaker hozott otthonról és egyébként pálinkának is megállná a helyét. Egy ideig kétesélyes volt, hogy el tudok indulni, már nem is a keselyűként környékező lebetegedés, hanem a túl sok meggylikőr, vodka és meglehetősen kevés elfogyasztott szilárd táplálék miatt.
Icebreaker levessel etetett, én meg úgy húztam a csíkokat, mintha Felcsíkon lennénk. Sosem voltam Romániában, de ez most mindegy.
- Leszarom, hogy már nem szedsz antibiotikumot, NEM iszol fröccsöt reggelire! - mondogattam magamnak ezen a félgyógyult reggelen, fellélegzés helyett lemondó sóhajjal.
– Borzalmas álmaim voltak egész éjjel. Stresszálmok. Horror karikatúra. Egy KARÁCSONYI házibulin – istenem, mennyire utálom a kibaszott karácsonyt – félig ember, félig torzszülött szörny-szerű lényeket zártam be valami előszobai gardróbba. A többiek elmentek fehérért. A szörnyek folyton ki akartak jönni és vissza kellett őket rugdosnom. Hangosan hallgattam hardcore-t, hogy elnyomjam a szörny hangjukat. Oké, ez így vicces leírva, de álmomban halál komoly para volt. És azon is anyáztam, hogy egy kurva csíkot nem tudok felszívni.
– De hát amúgy…ezt csinálod.
– Tényleg.
– Szekrénybe zárod a szörnyeket és elnyomod a hangokat.
– Metaforikus álom.
– Nem csoda, hogy féltél.
- Most akkor tényleg otthon hagytad a füzeted? - Ja. - De miért csinálsz ilyet? - A józanság teszi. - Akkor minek jöttünk? Betéphetnénk itt a tóparton is. - Azt hittem a mozgás, a kint lét, a természet... - Csak a pecsét.
- Baszki, lehetne még egy koponyád.
- De hogy visszük haza a fejét? - Levágjuk. - Kéne egy légmentesen záró tasak. Berohad. - Á, nem rég óta halott. Nézd, a gyerekek bátrabbak, mint te. - Tény. Nem is kéne előttük ilyeneket mondani. A tanárnő mérgesen néz. - Pedig nem okkultista szertartásokhoz kell a koponya.
- A dohányboltos nem akarta kiadni a cigit, mert látta, hogy a kisgyereknek lesz... - Kár. Lehet természetben törlesztett volna a srác.
- Nem vagyok kíváncsi egy 16 éves szűz faszra. - Miért? - Mert nem vonz. - Kaptál végül cigit?
- Mark With a K... és Dimitri K - morfondírozom a holland DJ-k nevein. - Rájöttem ezek mér' kulcsosak! - ragyog fel a szemem a hirtelen full enlightment jegyében.
- Na?
- Mert a hollandok a kulcsról szívják a kokaint meg a ketamint.
- Tényleg.
*Nordic walking-os lány elsétál*
- Meg kéne dugni.
- Nordic walking közben?!
- Ja.
- ... mondjuk lassan megy.
Egykoron élt egy nő, ki mára élő se nem holt
Valaha két lába, szép ívelő szája és orcája volt.
Homokóra alakjában meleg vér csordogált
Öregedett volna, tán még ma is róla szólna
Egy régi mese, nóta, vagy hozzá megírt óda
Míg az idő egy emberöltőn át folydogált
Nem is emlékszem már, hogy is szólt tovább...
Ízelt négy pár lába, áldozata kába
A sarokban várva, éjjel lesben állva
várt. Hiába fájt a csendes üres kis szoba
Szorgalmasan szociális hálót szőtt oda;
Benne nyíló sötét virág, más világra
kaput nyitó ősi mandala;
Átlók futnak kereszt formán szimmetriában
Apró cseppek gyöngyöznek az örök hiányban
Körkörösen szögbe záró kristályos szálak
Örvénylő sötét fénylő portálból az árnyak
kavarognak, csavarodnak, egyre hívnak
Kelepcében vergődve keservesen sírnak
Ösztönösen engedtek az Özvegy hívó szavának
Ellenállni nem tudtak a nekik szőtt csapdának
Fogva tartja őket a pókhálóból álló anomália;
A tér és idő a mértani középben ketté vált
Bele ragadt hím, ki a Fekete Özveggyel hált
Örök sorsa fonalát újra és újra szövi
Mígnem emlékét őrizve, meg nem öli
Elengedni nem képes őt, hiába távozott
A pókká torzult női démon erre kárhozott.
Magányra és vágyra
Feladott talányra
Kéretlen életre
Végtelen évekre
Élettelen, lélektelen
Férfiakkal teli
erejét így nyer
Testüket tekeri
szoros gúzsba köti
belőlük táplálkozik,
egyedül árválkodik
szövevényes pókhálójában.
Rá már nem maradt
ki emlékezne
élő, aki érezhetne
A pókasszony így tengődve
fakul a homályban.
Egy emberöltő óta gubbasztott a szobácska jobb felső sarkában. Ritkán változtatott pozíciót, többnyire dermedten vegetált. Alvásparalízishez hasonló állapot volt ez, az embereknél így hívják azt, ha álmodnak, mégis éber tudatuknál élik végig az álmot.
A rémálmot, melyből nem lehet felébredni. A démon árnyéka ott van a falon, de mégsem tudsz elmenekülni. A tested bénult, az elméd élénk, a félelmed valós.
A szemközti sarokban lévő friss hálón apró vízcseppek gyöngyöződve verték vissza a falak, s az ő távoli alakjának torz képmását. Mint egy gömbölyded üveggolyó, úgy mosta el a Fekete Özvegy fekete potrohát, kecses, hosszú, ízelt lábai a pókháló szálaival párhuzamosan nyúltak el a cseppek tükörképében. A plafon beázott a túl sok esőzéstől, de a háló szilárdan ellenállt a víznek, noha egykor az is olyan cseppfolyós halmazállapotban termelődött testében. A levegőn megkristályosodva alkotott tökéletes, sokszögletű pókhálórendszert. A fekete özvegy különleges mandalát szőtt a hálójába. Nyolc szög zárt be nyolc vízcseppet, minden szál között. A vízcseppek mellett szimmetrikus párhuzamban sávok futottak, közepe felé fokozatosan csökkenve, keskenyedve.
A közepében gondosan és szorosan körbetekert rovar pihent, pont ahol az Özvegy a kicsiny, üres részt hagyta. Egy kiskaput.
Sehovà sem tartozom de mindenhovà odacsapódom Mint gazdàtlan golyó a retro flippergépben, vagy csocsóasztal ferdén lejtő lapjàn nem tudom, hogy ezek alapjàn mi értelme újrakezdeni itt nem lehet màst csak időt és türelmet veszteni. Emlékszem a régi iskolàm halljàra, meg az egykor dohànyfüstös kocsma alkoholosfilccel telefirkàlt WC falàra. Az elkopott nevekre és bölcsességekre történelmet ìró, repülő évekre megannyi àlom, még több tévképzet lassan múló, gyorsan kiújuló fàjdalomérzet.
Nincs olyan olyan rezsim ami elhalgattatna téged
Akvàriumba fulladva leled meg a véged
A pàlinka 40 fokos, de miért éppen India?
Elszívom, legyen az sativa vagy indica
Némó nyomàban
A kapitalizmus koràban
Miert nem keltél koràbban?
Aranyat lelnél a Korànban
Ha nyitott lennél a keleti kultúràra
Làtszik, hogy nem jàrtàl Ozoràra
Hiàba zabàlod két pofàra
A pszichedelika kaput nyit a vilàgra
Ha felfogod, mint légzsàk az ütközést
Az egészben làtod a mozaik tükrözést
A mindenség és semmi nem volt hiàba
Valaki valamit kevert a piàba
Nem halászlé amit eszel
és amit tudat alatt teszel
A tudatmódosìtàs tudatos
Önkìvületi önkéntelensége
Nem süllyedtél még a szintjére
Ne süllyedj ennél is mélyebbre
Az elmúlt tìz év elég egy életre...
inspired by everyone és mert nem tudom befogni a pofám
- Do you need my ID card? - kérdezem illedelmesen. - I believe you are above 18 - felel jóságos, atyai mosollyal a feka eladó. Életem csalódása, eddig minden évben elkérték a személyim. Öreg vagyok. Ő meg olyan Morgen Freeman betépett jóisten vibeot árasztott. Hát, ez van. Megmondtam, hogy adjon valamit, amitől jól alszom, mire még kedvesebb mosollyal ajánlotta a Dutch Cranberryt. Szegény szétfeszült, amfos irodista turista nő - gondolhatta békésen. Aznap nem esett az eső Hollandiában. Sört ittam a csatorna mellett a padon sütkérezve és csak elvoltam a szimpla létezéssel. Ritka órák ezek, igazán.
Dr. Peacock in concert fullon volt. Annyira, hogy, ha nem fizettük volna ki a belépőt és 35 euróért a 9 tokent, hazamegyünk. - I'm too old for this - mondta D. és örültem, hogy nem én hisztizek. Iszonyú tömeg volt, katasztrofálisan kaotikus szervezéssel. A körstadion két lépcsőjén beszorultak az emberek, mindenki egyszerre próbált az emeleti toitoi WC-khez jutni, hogy felszívja az első csíkját és beverje a lasztiját. Sör egy token, víz másfél. A toitoi WC-k ajtaján 0 tolerance felirat. Midenki hulladék készen volt, mint általában. A vizet elzárták, illetve műanyag lábpumpákkal, kis adagokban lehetett csak lötykölni. Ez azért nem megszokott. Nem videóztam, nem is nagyon fotóztam, örültem, mikor végre eljutottam slozira meg piáért és csak verettem a végéig, összesen öt perc üldögéléssel a lelátón. Billx fasza volt, de rövid, D-Frek és Major Conspiracy meglepően jó szettet tolt. Nem voltam még indoor nappali bulin, mikor este 10-re elfogy a vized, az reggel hatos állapot, fröccsel hidratálni éretlen, tinédzseres dolog. Nem hányni a hágai villamoson szimpla szerencse.
Azért az irónia neonfénnyel basz pofán Hollandiában, a Silverdomtól kétszáz méterre, illumináltan imbolyogva sétálva az úton... :"D
Eindhoven újabban zsúfolt, a járatok késnek, kígyózó sorok. A busz simán kimarad, az emberek nem férnek fel. A COVID óta a wizzair emailt küldd, hogy menj ki három órával korábban a reptérre, hogy aztán 5-6 órát üldögélj ott a rendszerint később induló gépre várva. Így kell elkölteni a repjegy ár dupláját sülkrumplira meg Flügelre....
A holland lányok elszórakoztatták magukat és engem is a Loungeban, míg a gépre vártunk :D
LMBTQ, PLUR vagy namastégeci
mindegy mi szól a háttérben
ha jó a cucc ő akkor is vereti
fiatal még a test és az éjszaka
megteheti
a maradék felet is
megeheti
rideg hangzásra vonaglik ezer hőfokon égve
mindenki technos, aki máshova nem fért be
szubkultúra
akupunktúra – nem, ha belövöd vénásan
asszed menő vagy, ha túltolod tréfásan
vicsorogsz, de az évek csak szaladnak
az om jellel a junkiek majd szentté avatnak
nincs itt bűn, mert emlékezet sincs
a rastafari hagyományát őrző tincs
a szemedbe lóg és nem látod tőle
a valóságot, nem látod az életet
szintetikával színezed az éveket
Mit rejtegetsz olyannyira
sötét napszemüveg mögött?
Tág pupillád alagutja végén
a fény megfakult és törött…?
Humanity is lost Society is broken Am I even human?
Politics is fucked up, beyond repair People being fed lies, they don't care Facts don't matter, we make our own truth Fake news defining us, destroying youth
Load up the guns, display the powers Trust no one, fuck up the place
Fight fire with fire is what they chose The guns keep blasting, we all lose Last man standing, with our family We all lost faith in humanity
Load up the guns, display the powers Trust no one, fuck up the place
Load up the guns
Display the powers
Load up the guns
All for nothing, reclaim what's ours Load up the guns and display the powers Trust no one, fuck up the place We all destroy the human race
- Most miért vagy antiszociális?
- ...
- Haragszol rám, hogy ide hoztalak?
- ... Nem...
- Na?
- Fú. Nem haragszom. Magamtól jöttem. Csak az imént szemcsésedett a kép és egy pillanatra azt hittem összeesek.
- Hát ja, elég vörös a fejed. Hívok rád mentőt, ha összeesel.
- Szórjál rám földet.
***
- Ez a pecsét bassza az OCD-met.
***
- A rend éber őrei.
- Biztos bejöttek ők is kaparósozni.
- Vegyünk a nyereményedből még egyet.
- Így lehet rászokni. Erre is...
***
- Á, ez nem fog beszakadni...
- Ez lesz a sírodra írva.
***
...és bár a száraz február megcsúszott, így lett a Sniffany.blog.hu-n drogos fétispornóból túra -és underground művész-blog.
- Berakok neked egy Om Namaha Shivaya-t Talamascától
- Ne, semmilyen szutyokprogit ne rakjál be
- Nem szereted Talamascát?
- Az exem goás volt. Meg amúgy nagyon ki lehet égni a goázásban. Meg a fétisben. Ezt is már csak kényszerből szívom - bökök az asztalon kihúzott fatlinera.
- De ne csinálj ilyet
- A goát, a fétist vagy a kényszerszívást?
***
Előzmények.
Silkley és Sniffany párbeszéd:
- Úgy néz ki megyünk vörös yukba. Biztonságosabb az nekem.
- Ahogy érzed.
- Baszki. Én lettem az arc, aki mindig ír, hogy "na, ma fétis party?". De soha sem megy el. Csinálok egy külön kink profilt erre.
- Nem csak te vagy így.
- Akkor anyagias profilt csinálok rá. A szeánszért előre kell fizetni. Részvétel nincs.
Bennem rejlő kettősség Mind feketében jàr
Egyikük két làbbal a földön
A màsik fellegekben szàll
Az erősebbik elkap ha zuhanok
Àrnyak közt hangtalan suhanok
Magamba, a földre
Mögém lép, anyàm
helyett vesz ölbe
Mìg a màsik zokog lélekszakadva
A fekete amazon helyette harcba
megy, szàguld, sötét szìve szikla
Acélkék szemében gyilkos szikra
villan
elillan
Ők kìsérnek önmagamként
Végig rajta őrangyalként
Vagy még annàl is messzebbre
Egymàst metsző utakon elveszve
A kàosz labirintusàban bolyongok
Isabelle pleure, Isabelle rit
Voudrait se perdre,
un instant une nuit
Isabelle fume,
Isabelle jouie
Elle crame ses cigarettes,
Isa craint l'ennui
Isabelle est simple,
commune comme il dit, Stupide Isabelle,
intelligente quand elle fuit
- Egész szombaton szarul voltam és fetrengtem energiátlanul. Biztos a front.
- Ja. A lejövő meg a front.
- Milyen lejövő? Masters of Hardcore óta nem szívtam.
- Hát...
- Bár, utána hiába vettem ki a hétfőt aludni ha a rá következő hétvégén is szétszívva fiúkákkal találkozgattam.
- Na igen.
- Magadat átbaszhatod. De a lejövőt nem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
