Cyber-mesék - Sniffany Felnőtt Meséi




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

01.Cyber-mesék
 
02. Archív
Réges-régi írásaim
04. Oldal
Vendégkönyv, linkek, miegymás.
Sniffany Meséi Blog

 

 

 

Absztrakt

A Múzsa

2024.05.07. 18:51, Sniffany
folytatása...

 

 

Unottan punnyadtam a backstage sarkában, egy kopott, szakadt huzatú, mustársárga fotelbe süppedve. Teljesen lecsúszva félig fekvő pózban tespedtem, mintha csak otthon terpeszkednek a tévé előtt. Pici pocakom enyhén gömbölyödött, azon pihentettem a telefonom, amin valami színpárosítós játékot húzogattam, hogy lekössem a kezeimet.
Addig sem gyújtottam, rá, vagy piáltam unalmamban.

Így is volt már bennem bőven, de nem igazán dobta fel a kedvem – persze így is jobb volt, mint teljesen tisztán. Néha felpillantottam, de csak fél szemmel. Semmi érdekfeszítő.
Kipakolt, magukból és ruhájukból kivetkőzött ribik, barátnők, hostess vagy éppen promoter cimkét viselő lányok. Minden DJ faszira legalább kettő jutott. A srácok kokóztak, piáltak, röhögcséltek, némelyek meg komolyan, befeszülve dugták össze az aznap estére összeállított szetteket szakértve, folyamatosan elégedetlenkedve. Nem mintha nem lenne nagyjából mindegy, éjféltől úgyis mindenki szanaszét van, a fele az estére sem fog emlékezni…

Ezeknek ez volt az életük. Meg a kábelek. Kábelrengeteg-káosz.
Elharaptam a rózsaszín rágógumi lufim. Nagyot pukkant, de nem hallatszott az odakintről beszűrődő basszustól, amitől a backstage telematricázott ajtaja enyhén rezonált, és a rágógumi pukkanásával egyidőben résnyire nyílt.

Vékony, visszahúzódónak tűnő, helyes, amolyan girl next door-szerű lány slisszolt be rajta. A nagydarab, kopasz protein malacra emlékeztető security-s feje felbukkant egy pillanatra az ajtórésben.

 

A Múzsa

2024.03.26. 14:05, Sniffany

 

.

 

Elfojtott exhibicionizmus vagy születésekor hibásan tekeredő DNS séma okozta? Trauma, a sormintából kilógó apró, cseppet sem gyenge láncszem, vagy feketebárány mivolta, mely a voidba vágyva, egyszerre az elől menekülve dobta le magáról a társadalmi berendezkedés fojtogató mázsás súlyát?
Az elnagyolt, túlgondolt válasz mindegyikben ott sejlett. A pszichoterapeutája, a barátai, a szeretői mind-mind másként fogalmazták meg.
A lényeg egy volt és ugyanaz. Neki sosem lesz elég egy. Neki sosem lesz elég a normális. Őt nem lehetett megkötni, s mégis a vágyai és a szabad szellemének végtelen kergetőző keringőjében ott rejlett a megoldásban soha meg nem merítkező önkiteljesedés.

 

***

 

Vasárnap este van. A hold olyan kerek és fényes, kompenzálja a szürke panelépületek közt megbúvó pingpongasztalok sötétzöldre mázolt elválasztó, lepattogzó vaslemezeit. Lilla az illendő adagnál pofátlanabb mennyiséget loccsant a poharamba a száraz fehérből.

– Az utóbbi években nagyon megszerettem a fehér porokat – mondja lesütött szemekkel, miközben jókorát kortyol a sajátjából. Borokat. Persze. A fehér porokat én szerettem meg. Koncentrálj! – kissé erősebben harapok az alsó ajkamba. A seb még nem forrt be, vigyázva szisszenek fel.


A vér végigcsorgott az államon, miközben hullámzó testtel lovagoltam meg. Nyelve hegyével végig nyalta az állam, olyan hevesen csókolt meg, hogy időm sem volt felocsúdni. A vodkaszóda és vér mámorító elegye akkora orgazmusban oldódottfel, amit csak ez a fajta szexuális kapcsolódás képes kiváltani belőlem…

 – Ez nagyon finom. És a szósz is pont kellemesen pikáns – mosolyt erőltetek elgyötört arcomra. Az ő arca is nyúzott. Egészen mástól. Kicsi Kyra két órája mélyen alszik, Ádám valahol az éjszakában építi a karrierjét, dübörgő ütemek között. Lilla magánya tapintható a fehér kerítés kirakatának rejtekében. Mások, a barátok nem látnak mögé. A család szemet huny. Hiszen ez volt az álom, kit érdekel, mi mindenről kell lemondani érte?
(Le kell mondani. Mindenről.)

 – Ismételd utánam! – parancsolta. Öklendezésig kiöltött nyelvvel térdepeltem előtte. – Lemondok a testi szuverenitásomról. A személyiségi jogaimról.

 – Lemondok a személyiségemről is, ha kéred – suttogtam, szememben vad fény villant. Beragyogta a félhomályba burkolt stúdiónak kialakított szobát

 – Jó kislány – felelte elégedett önkívületben. Nem bírt rám nézni, de ez nem a zavartól. Annyira be volt tépve, hogy pislogni sem igazán tudott. Ujja érdekes ritmikát, taktust doboltkak az asztal lapján, miközben a farka hegye a nyelvem dörzsölte.

 – Az egyikről – vontam fel a szemöldököm, kirívón néztem fel rá. Úgysem látott mást, csak a saját, duzzadó férfiasságát. Nem szabad elfelednie, hogy én hoztam ilyen állapotba. – És csak akkor, ha szépen megköszönöd… - elnyújtva, negédesen leheltem a farkára a szavakat, hátra húzott hattyúnyakkal, lassan távolodva tőle. Az előbb még csaknem izomból torokra nyeltem. Hideg levegőt fújtam a makkjára.

 – Démon! – szisszent fel.

 – A legforróbb pokolból – morogtam. Tövig rácuppantam, a szám szélén nyál fénylett, az orrom is megtelt a vákuumos szopás által kiszívott életerő aromájával. Ó, igen. Az ő helyében én is taknyosra szopatnám magam.
Hagytam, hogy az összes energiáját a számba engedje. A spermájával együtt szívtam ki belőle a szexuális energiájában burjánzó ihletet.
Ürítsd ki a fejed! – gondoltam magamban. Őrző gondossággal szoptam, alaposan, az utolsó cseppig. Lecsapoltam a felesleget, teret hagyva valami másnak. Valami olyan letisztult energiának, amely csak a fojtogató, fülledt szexuális vágy nyomán éledhet fel.
A hajamba markolt félszegen, hátra vetve a fejét. Felfelé sandítottam teli szájjal, miközben éreztem az ondóvezetékéből kiáramló kellemesen meleg gecit a torkomra lövelleni. Pulzált és majd’ felrobbant. A szopás szájba-baszáshoz közelítő önkéntelenül rángatózó, majdnem túl durva, de azért valahol még figyelmes kölcsönösségen alapuló ritmikába csapott át.
A keze elernyedt, kósza tincsek tapadtak verejtékező arcomba.
Nagyot nyeltem.
Aggódva nézett le rám.

 – Finom volt? – leheltem lihegve.

 – Isteni – összegezte.

 – Az imént még démonizáltál.

 –Angyalarcú kurva vagy, a démonok asszonya – vigyorodott el, szájába vette az előre megtekert spanglit.

 – Jó sok volt benned – fújtam ki a füstöt az átadott cigiből. Lehunyt szemekkel pihent. Ilyenkor gyűjtött erőt a következő track megírásához.

 – Jó ideje nem élveztem el – sóhajtott álmatag megnyugvással. – Lilla folyton stresszes és fáradt a gyerek miatt…

 – Nehéz lehet most – hagytam rá, mélyen lent tartva a füstöt és a mellékvágányra tévedt gondolataimat.

 – Ádám annyira hiányzik, de a legtöbb, amit tehetek, hogy támogatom őt – mondta borpírtól kicsípett arccal. – Még szerencse, hogy Te itt vagy Nekünk – nézett rám, a szalonspicces barátnő szeretethiányának minden őszinteségével.

 – Nekem van szerencsém Veletek – pillantottam oldalra zavartan.

 – Kyra imád téged. Jó lenne, ha eljönnél velünk nyaralni… - bukott ki belőle hirtelen.

 

– …és Ádám is – tettem hozzá magamban. Ez így nem mehet tovább. Megint túlságosan a sűrűjébe kerültem. Ki kell szakadnom közülük, mielőtt túlzottan elharapódzik ez az egész és túl erős lesz a kapocs. Elvégre a feladatomat elvégeztem.

Az album majdnem készen van, a turnénak októberre vége lesz. Nekem pedig más sem hiányzik kevésbé, mint egy családi nyaralás.  Elvégre, nem véletlenül kerülöm a sajátom alapításának gondolatát is.

 

Kell valaki új. Valaki, akiben erősebb az igény. Valaki független, vagy nem ennyire elkötelezett, legalábbis nem a monogám kapcsolata, vagy családja iránt.

Ó, igen… egy fiatal feltörekvő művész, aki imázsa és identitása még nem ennyire szilárd talajban gyökerezik…

 

Folyt. ill Kieg. köv. 

Lilith Megéhezik 6 - Lángoló Bosszú és Újhold

2023.12.15. 19:30, Sniffany
Fin

Lilith merev kitartott karral, rezzenéstelenül ült lótuszülésben Annickkal szemben. Hosszú ujjai közt himbálózó obszidián inga metronómszerűen lengedezett kelet és nyugat közt, a lány üvegesedő szemei előtt.

Annick képtelen volt felidézni akár egyetlen olyan emlékképet, ahol bármely szülője, rokona felismerhető lett volna. Barátai nem voltak. A Boersma család elzárva tartotta őt a külvilágtól. Magántanulóként oktatta őt az apja, amikor nem tanult, akkor az anyjának segédkezett a házimunkában, s persze mindenekelőtt a helyi muszlim közösségi életben vett részt.

Egészen tudatlannak tűnhetett, ám rendkívül intelligens, érzékeny kislány volt, aki burokban nőtt fel. Lilith nem állhatta, hogy ne segítsen rajta. Ugyan már soha sem tudhatja meg, mi lett volna, ha normális, szabad gyermekkort és életutat kap, de azt még megtapasztalhatta, mivé válhat az ő démoni segítségével.

A nővérek napok óta nem látták Lilithet. Az a pletyka járta, hogy már nem érdekelte többé a fekete hit terjesztése. Valóban, Lilith úgy érezte, mindent elért, amit akart. Most új küldetést érzett magáénak, lelkében nyugtalanul kavargó, kitörni készülő tettvágy feszítette. Itt már egyébként is mindent véghez vitt, amit lehetett.

A katolikus egyház templomai feketén ragyogtak Baphomet vigyázó bal keze alatt. Megtette, amit az Ördög megkövetelt tőle. Most máson volt a sor, egy egész új generáción. Lilith szívügyének érezte, hogy utat mutasson nekik, hogy lássák, van más választás, mint amit a világ és a nagyhatalmak beléjük sulykoltak.

Annick Boersma volt az élő, ártatlan bárány eltévelyedett példája. Lilith anyai szeretettel oltalmazta a lányt. Nem számított hány nap telt el, hányszor telt ki a hold – nem hagyta magára fogadott leányát. Annick nem merte elhagyni a kolostor alagsorát. Probst nővér időnként hármat koppantott a minden fényt és életet kizáró zárt tölgyajtón, ezzel jelezvén, hogy ételt és italt hozott.

Lilith senki mást nem engedett Annick közelébe, még a legközelebbi bizalmasait sem. A lány így is félt, még tőle is, napok múltán is. Olykor úgy ölelte, mint anya a néma gyermekét. Bár nem lehetett szóra bírni a teremtést, osztozott a fájdalmában, átvett belőle és Annick mellkasa napról napra könnyebbé vált. Újra lélegezni kezdett.

Lilith ekkor látta elérkezettnek az időt a hipnózisra.

Elő kellett csalogatnia azokat az eltemetett emlékeket, melyek bezárták Annick Boersmát. Lilith fel akarta szabadítani a lány lelkét, kerüljön is bármibe.

 

 

A csepeli lánytesók történetei

2023.06.28. 07:31, Sniffany
Sniffany vs. NqP

A kollaboráció NqP szerző közreműködésével született. Nem jelöltem meg az általa és általam írt részeket, a stílus úgyis felismerhető:) 

Graffiti street art by peCsel <3

A szemerkélő eső egyre kövérebb és nehezebb cseppekben esett. Szilke rövid, waxolt, precízen formázott frizurája lassan teljesen lelapult. Oldalra fésült frufruja homlokába tapadt. Kék szemei dacosan világítottak, úgy zoomolt rá a falra felfújt, már majdnem kész műre.
Tehetséges volt, hosszú, kecses ujjai művészi graffitit festettek a Csepel művek egyik romos, elhagyatott és persze gondosan lezárt falára. Fekete és fehér színek domináltak, UV rózsaszín vonalakat csempészett bele, hogy megbolondítsa a ying-yang balancában, körkörös alakban felfestett szöveget. A betűk cikornyásak voltak, szinte szanszkrit feliratok, de a magyar abc torzított írásjeleit használta. Az úgyis jól értette, aki oda tévedt, netán válaszolt is rá, ha éppen úgy hozta az ihlet… vagy el nem kapták.
Szilke imádott elhagyatott, régi épületekben kóricálni. A gondolatai tisztázódtak, ahogy az üres falakra festette őket. Vandalizmus, vagy művészet?
Ugyan, ki mondja meg, mi a jó és mi a rossz?
Mi a perverz, a helyénvaló?
A prűd anyjuk, vagy az a félkegyelmű hittan tanár, akihez Donnát járatták…?
Fiús indulattal köpött egyet.
Őt már rég nem tudták irányítani, ami azt illeti, nem is volt rá szükség. Néha az volt az érzése, hogy ő mindannyiuk anyja, apja és nagyanyja is egyszemélyben. Ebben a családban kétség kívül ő járt két lábbal a földön, de időnként neki is ki kellett eresztenie a gőzt. Vagy gázt. Hát festett.
Falakra, lépcsőkre, aszfaltra… és néha vasúti vagonokra is. Szerette nézni az elsuhanó vonatokat, mintha tova vitte volna az összes gondját, mit a festékeskannáján át eresztett ki a világra. Sziszegő kígyóként szórta a festéket, békés, kisimult arccal.
Soha sem kapták el. Na, nem mintha nem bukott volna le, de a rendőrök lomhák voltak az ő nyurga fürgeségéhez mérten.
– Hé fiam, állj meg…! – kiáltotta utána a rendőr akkor hajnalban, a soroksári út egy gyártelepének udvarában, ahol éppen illegál buli basszusa dübörgött. Mintha nem is neki szólt volna. Hiszen lány volt. Arca hamvas-fehér, finom vonású, de karakteres élű, szája szép, keskeny metszésű. Hosszú hajjal akár egy goth díva is lehetett volna…de Szilke kerülte a feltűnést. Legalábbis megpróbálta. Így is többen figyeltek fel rá, mint szerette volna. A lányok és fiúk egyaránt kívánatosnak találták. Femboy szerű karaktere egyszerre hordozta magában a női törékenységet, az érzékeny fiús bájt és valami megmagyarázhatatlan misztikumot. Aurája nem volt kifejezetten nőies, de férfias sem. Mégis, természetesen szép volt, a szemei kéken és okosan villantak a sötétben. Hosszú, kecses lábaira neccharisnyát húzott, egyszerű shorttal, mely látni engedte fokhagymányi fenekének alsó, félhold ívét. Előszeretettel viselt fekete hoodiet, mely eltakarta almányi, de kemény és hegyes kis melleit. A legtöbben kíváncsian szemlélték ezt a teremtést, ő azonban senkire sem volt kíváncsi.
Az emberek untatták. Úgyis mindig ugyanaz volt a vége…
Szilkében öreg lélek lakozott. Drámára nem, csak békére vágyott… és Donnára.
Ó igen, a kicsi Donna. Még az ő megacélozott szívét is megmelengette saját tükörképe, a csenevész csitri. Olyan élettel teli volt, de épp oly’ naiv is. Szilke szerette volna mindentől megóvni, noha jól tudta, ez lehetetlen. A húga tinédzser volt, tomboló hormonokkal, jó adag exhibicionizmussal és felfedezési vággyal.
Hiába is jártatta a száját, pont az ellenkező hatást érte el. Így kísérletet sem tett rá, hogy tiltással fegyelmezze Donnát. Egyszerűen csak mellette volt. Ha szüksége volt rá, ha sírva jött haza egy részeg buli után, mert valamelyik kis pöcs megint nem tudott vigyázni rá… Senki sem tudott úgy vigyázni Donnára, mint ő. Mert senki sem szerette úgy, mint Szilke. Donna amilyen hirtelen és forrófejű, legalább annyira érzékeny és törékeny volt.
Nem egyszerű nővéri szeretet volt az amit Szilke Donna iránt táplált, jóval mélyebb kötelék fűzte össze őket. S bár a lány sosem vallotta be Donnának, nehogy megrémissze, vagy elidegenítse magától; szíve minden szerelmével szerette őt.
Mikor úgy érezte nem bírja tovább elraktározni ezt a sok levezetetlen energiát, festeni ment. Az éj leple alatt, amikor senki sem láthatta.

Édes kishúgom, Anna – Gergő nővére

2023.04.11. 16:50, Sniffany

tomokachan.JPG

 

A napok lustán, kényelmesen teltek Anna számára. Minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, mióta színt vallottak egymás előtt és elfogadták ennek a fura kötődésnek a mibenlétét. Érdekes hármas volt ez a maga banális gyönyörűségében. Bár gyakran oszlottak meg munka és egyéb tényezők miatt, a harmónia mégis töretlennek látszott köztük.

Valójában Zoé Annával volt együtt legtöbbször azutóbbi időben, az elmúlt egy-két hónapban. Gergő új projekten dolgozott, eluralkodott rajta a szokásos munkamánia. A két lány néha aggódott egy kicsit, de egymással is remekül megtalálták a közös hangot.

Ha pedig Anna elunta magát, Zoé mindig szívesen látta vendégül náluk Melindát. Ami azt illeti, egyre szívesebben…
Melinda szemérmetlenül használta ki Zoé nyíltságát és vendégszeretetét. Imádta a ledekkel kirakott, többfunkciós, állítható hőmérsékletű jakuzzit a hátsó teraszon. Zoé pedig sohasem kapott elegendő figyelmet Gergőtől, így szeretett a lányokkal cseverészni koktélozgatás közben.

Egy péntek este, mikro Gergő zsinórban három napja tizenkét órázott, a nő a szokottnál egy hajszálnyit jobban becsiccsentett.

Fotó by @sztomy35mm

A Fekete Özvegy Mandalái

2023.03.17. 01:00, Sniffany

Rajz by Soós Kitti

 

Egykoron élt egy nő, ki mára élő se nem holt
Valaha két lába, szép ívelő szája és orcája volt.
Homokóra alakjában meleg vér csordogált
Öregedett volna, tán még ma is róla szólna
Egy régi mese, nóta, vagy hozzá megírt óda
Míg az idő egy emberöltőn át folydogált
Nem is emlékszem már, hogy is szólt tovább...

Ízelt négy pár lába, áldozata kába
A sarokban várva, éjjel lesben állva
várt. Hiába fájt a csendes üres kis szoba
Szorgalmasan szociális hálót szőtt oda;
Benne nyíló sötét virág, más világra
kaput nyitó ősi mandala;

Átlók futnak kereszt formán szimmetriában
Apró cseppek gyöngyöznek az örök hiányban
Körkörösen szögbe záró kristályos szálak
Örvénylő sötét fénylő portálból az árnyak
kavarognak, csavarodnak, egyre hívnak
Kelepcében vergődve keservesen sírnak
Ösztönösen engedtek az Özvegy hívó szavának
Ellenállni nem tudtak a nekik szőtt csapdának
Fogva tartja őket a pókhálóból álló anomália;
A tér és idő a mértani középben ketté vált
Bele ragadt hím, ki a Fekete Özveggyel hált
Örök sorsa fonalát újra és újra szövi
Mígnem emlékét őrizve, meg nem öli
Elengedni nem képes őt, hiába távozott
A pókká torzult női démon erre kárhozott.

 

Magányra és vágyra
Feladott talányra
Kéretlen életre
Végtelen évekre
Élettelen, lélektelen
Férfiakkal teli
erejét így nyer
Testüket tekeri
szoros gúzsba köti
belőlük táplálkozik,
egyedül árválkodik
szövevényes pókhálójában.
Rá már nem maradt
ki emlékezne
élő, aki érezhetne
A pókasszony így tengődve
fakul a homályban.

 

 

 

Egy emberöltő óta gubbasztott a szobácska jobb felső sarkában. Ritkán változtatott pozíciót, többnyire dermedten vegetált. Alvásparalízishez hasonló állapot volt ez, az embereknél így hívják azt, ha álmodnak, mégis éber tudatuknál élik végig az álmot.
A rémálmot, melyből nem lehet felébredni. A démon árnyéka ott van a falon, de mégsem tudsz elmenekülni. A tested bénult, az elméd élénk, a félelmed valós.
A szemközti sarokban lévő friss hálón apró vízcseppek gyöngyöződve verték vissza a falak, s az ő távoli alakjának torz képmását. Mint egy gömbölyded üveggolyó, úgy mosta el a Fekete Özvegy fekete potrohát, kecses, hosszú, ízelt lábai a pókháló szálaival párhuzamosan nyúltak el a cseppek tükörképében. A plafon beázott a túl sok esőzéstől, de a háló szilárdan ellenállt a víznek, noha egykor az is olyan cseppfolyós halmazállapotban termelődött testében. A levegőn megkristályosodva alkotott tökéletes, sokszögletű pókhálórendszert. A fekete özvegy különleges mandalát szőtt a hálójába. Nyolc szög zárt be nyolc vízcseppet, minden szál között. A vízcseppek mellett szimmetrikus párhuzamban sávok futottak, közepe felé fokozatosan csökkenve, keskenyedve.
A közepében gondosan és szorosan körbetekert rovar pihent, pont ahol az Özvegy a kicsiny, üres részt hagyta. Egy kiskaput.

 

Welcome to my own hell, plug 'n' die

2022.08.24. 06:03, Sniffany
plug in myself

 

Most fizikailag is egészen közel voltak egymáshoz. Hosszú hetek, hónapok, éveknek tűnő várakozás után most végre ott ült előtte, teljes, hús-vér emberi valójában. Egyenletes légzése, finom lehelete elérte az ő arcát. A fiú szótlanul, de olyan sokat eláruló tekintettel nézett rá.

Némaság és egyre forrósodó pihegés. Elektromos feszültség kettejük között. Békés harmóniában bámulták egymást, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy egymáshoz sem szólnak, még úgy értik a másikat, mintha furcsa ritmikában kattognának az agykerekeik. Telepátia, vagy csak túlgondolt kéjvágy és a hiány beteges betöltése…?
Nem számított. A nő rettenetesen kívánta ezt a visszahúzódó, sérült, szinte gyermeki ártatlanságot sugárzó fiút. Szerette volna elevenen felfalni, magáénak tudni, széttépni. Ezer darabra szaggatni szeretetével.

Még csak megérinteni is képtelen volt. Azok a ragyogó borostyánszemek a velejéig hatoltak és a testi vágyat és állatias szenvedélyt felülírta a féltő szeretet.
Túlságosan és túl rég óta szerette.

Egyszerre düh ébredt fel benne, mélyen, a lelke legmélyebb és legsötétebb bugyrában ütötte fel a fejét. Mint egy démon, egy kibaszott vadállat, aki bárkit széttép és elpusztít, ami az útjába kerül, s nem az ő akarata szerint cselekszik.

Ez a fiúcska bár kiszolgáltatva, gúzsba kötött kezekkel ült előtte, de a megadásnak nyoma sem volt felfedezhető rajta. Arcvonásai kisimult nyugalmat tükröztek. Nem úgy a szemei.
Azokban furcsa tűz égett. Kirívó, már-már provokatív. Állhatatosan szegezte őket a nőre, mintha csendben kérdezné tőle:

- És most, most mit fogsz tenni…?

Megszeppennél, ha te azt tudnád…” - gondolta sötéten.

A picsába, olyan nedves és izgatott volt, mintha legalábbis fizikai síkon bármiféle kontakt történt volna közöttük. 

A fiú nem volt hajlandó rá valamiért; talán gyermeteg dacból, tinédzseres lázadásból, vagy szimpla bizonyítási vágyból. Nem adta meg neki, amire vágyott. Mit vágyott? Valósággal őrjöngött érte.  

De a fiú nem volt hajlandó megbaszni őt.

A nő már rég felülemelkedett az ego sérelmein és a visszacsatolás csapdájából is kilépett. Valóban kívánta ezt a teremtményt, az egész lényét. A hamvas bőrét, finom vonásait, végig akarta nyalni azt a karakteres arcocskát a nyelve hegyével; pont, ahogyan a macska nyalogatja a szája szélét, egy finom falat után. Az áldozat után, melyet játszva ejtett el. A lelkére éhezett, arra a fajta ártatlanságra, tiszta csodára, mely belőle már évek óta hiányzott. Táplálkozni akart ebből a fiúból.

Ő pedig,  mintha szelíden elmosolyodott volna. Tudta, minden porcikájában érezte a nő vágyát. Nem tudott engedni neki.

A penge élén fény csillant, elmosódott alakjuk torz-homályos, párhuzamos valóságot tükrözött vissza róla.

Éle a fiú torkának szegeződött. Kissé felemelte az állát, egy árnyalatnyi realizáció, a halál, mint lehetőség suhant át kitágult pupillái sötétjén.

- Márpedig akkor is meg fogsz baszni – közölte nemes egyszerűséggel a nő.

A fiú torka enyhén hullámzott, amint aprót nyelt.

- És ha nem…? – szólalt meg végre valahára. Halkan, selymesen nyugodt hangon kérdezte tőle, miféle sorsot szán neki, ha ellen találna állni.

 - Akkor átvágom a torkod – suttogta. Gyilkos pillantása acélosan fúródott a fiúéba. Megunta a szarakodást.

knifeparty2.jpg

 - Tényleg meg tudnád tenni? - kérdezett vissza. Semmiféle meglepetés vagy hitetlenkedés nem csendült a hangjában. Csak a szemei, azok csillogtak szomorúan.

 - Ne játssz velem! – figyelmeztette. A keze nem; a lelke remegett meg, s a fiú minden rezdülését érzékelte. Nem csak a fizikait, hanem mint egy finommechanikai műszer, oly’ fejlett érzékiséggel hangolódott rá a nőre. Össze volta kötve ők ketten és hiába volt a fiú mozgásképtelen, a nő épp’ olyan kiszolgáltatott volt az ő számára.

- Nem tudom, ki játszik kivel… - suttogta csendesen.

 

A nő a másik kezével nadrágján keresztül keményedő farkához ért, de csak futólag és finoman. Éppen, hogy érzékeltetve vele azt, hogy tudja: kívánja és legszívesebben ájulásig baszná őt, ha engedne ösztöneinek. Elvette a kezét.
Azt akarta, hogy magától tegye meg. Hogy magától tegye őt magáévá.

- Meg tudnálak ölni – sziszegte a nő. A bugyija már teljesen átázott. Nem tudta, hogy a vágy vagy a tébolyult düh erősebb benne.

- Bizonyítsd! – vágott vissza, immár nyílt provokációval. Megtalálta a hangját.

Lilith megéhezik

2022.07.07. 21:06, Sniffany
I. rész

medusa and medusa (fate and 1 more) drawn by dootmoon

 

A Blumenthal család lányai jólneveltségükről voltak ismertek a hegyek közt megbújó kisvárosban, Waldkirchenben. Bár a kicsiny német helység síparadicsom hírében állott, és a téli szezonban turistákkal telt meg, a helyiek szegről-végről, többnyire vezetéknévről jól ismerték egymást. Frau Blumenthal Kerstin gondosan ügyelt a családja jó hírére. Rendszeresen látogatta a vasárnapi Istentiszteletet, szerény szavú, de bőkezű asszonyság volt. A helyi pap gyermekeként szerette, a hitgyülekezetben köztiszteletnek örvendett.

Lányai a tizennégy éves bakfis Lilith, és a szinte kész nő, tizennyolcat töltő Inge a takaros nappaliban várakozott a verőfényes, májusi vasárnap reggelen. Minden díszpárna a helyén, tökéletes párhuzamban pihent a kanapén, a kockás függönyök gondosan elrendezve, a fodros kis megkötő által rögzítve engedték be a hegyvidéki nap első, szúrós sugarait a ház ablakain. A két lány egyenszoknyát és galléros blúzt viselt, egy halovány színárnyalat jelezte csak az apró különbséget. Meg egy furcsa motívumot ábrázoló ezüst medál, mely Lilith nyakában lógott, fekete, hasított bőrre fűzve.
Kerstin Blumenthal még igazított egy leheletnyit feltűzött, természetes, szalmaszín kontyán, és merev mosollyal üdvözölte lányait.

- Indulhatunk? Peter atya már vár bennünket. Inge, fogd ezt a kosár süteményt... Lilith, rajtad meg hogy áll az a blúz? – durva, kimért mozdulatokkal igazgatni kezdte fiatalabbik lánya gallérját. A fordított pentagramm közepén baphomet fejet ábrázoló szigilen megcsillant a fény. – Mi ez rajtad? – szisszent fel méltatlankodva Kerstin. – Azonnal vedd le!

- Nem  - vágta rá a lány, és makacsul rejtette újra ruhája alá szeretett medálját.

Társasjáték határok nélkül

2022.07.07. 20:44, Sniffany
A Kishableány

Xiulan meztelenül, reszkető térdekkel állt a sötét dobozban, melyben az idegen helyiségbe került. Három hónap, talán fél év is eltelt azóta, hogy családja nemes – vagy éppenséggel nagyon szegény... – egyszerűséggel túladott rajta. Hatodik gyerek volt és negyedik lány, sorsa már anyja pocakjában megpecsételődött. Még csak saját vezetéknevét sem hozták tudomására – úgysem számított. Eleinte azt hitte, a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen nem állították be azonnal Peking egyik alantas bordélyába szexmunkásnak, még csak gyártósorra, vagy varrónőnek sem küldték el, hogy ledolgozza az árat, amin megvásárolták. Új gazdái meglepően jól tartották, ami azt illeti, jobb bánásmódban részesült, mint odahaza, a szülői házban. A kíméletes gyámság azonban vihar előtti csendként tartotta magában a rá váró, kiszámíthatatlan jövő titkait...

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Kövess instán:

__sniffany___

 

És a FB oldalam:

Sniffany Meséi

 

Cseréim

queenlogolastversion.jpg
Queen of the Stones írásai

Brutal Wonderland

Morning Lights

Noira Quel fanfictions [eng]

 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

A nagy nyári melegben hûsöljetek a Vízibálon a Mesetárban! Nézzetek be hozzánk!    *****    Szobafestõ Budapest területén, legyen szó tisztasági festésrõl, vagy komplexebb munkálatokról, mi rendelkezésre állunk!    *****    Svéd termék a legjobb áron! Regisztrálj vásárlónak és kapj egyszeri 2000 Ft-ot és 15% kedvezményt a katalógusból! Svéd    *****    Azariah - RAMPAPAPAM formabontó verzióban, hallgasd, likeold, mutasd meg a spanodnak is :D    *****    ClueQuest- Új, ingyenes online nyomozós játék! Fejtsd meg a rejtélyt, és találd meg a tettest!Gyere cluequest.gportal.hu    *****    Szobafestõ Budapest    *****    Svéd termékek!Csatlakozz hozzám és kapj 2000,- Ft kedvezményt-15% kedvezmény a katalógus árból!Parfümök, szépségápolás!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Új mese a Mesetárban! Ha tudni akarod, mit keres egy tündér a kútban, gyere és nézz be hozzánk!    *****    Az utóbbi idõkben komolyan foglalkoztat a retro játékok árainak robbanása. Errõl írtam egy hosszabb cikket.    *****    Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!