Felejtsd el azt, ki az egekig emel
Ha meg olyanja van, éppen
a föld alá teper
Felejtsd el a csajos buta filmeket
A felhők fölött három méterrel
hosszan szállni nem lehet
Ki azt állítja
elméd kábítja
Édes szívem, téged mind hiteget
Nézz tükörbe, szállj a földre
Lépj a körbe, ki csalt tőrbe?
E fellegek nem bárányok;
viharos érzelmeid kék egén
fellengző és rosszul eső
rád zúduló bálványok.
Nárcisztikus, pszichotikus
bőröd alá beférkőző járványok
illúzióba csomagolt hátrányok
Tedd mérlegre, nézz csak szembe
kivel estél voltaképpen szerelembe?
Benned a tűz, tápláld magad
ne mástól várj csodát
Tépd le végre a kényelmetlen,
lassan ölő kodependenciát
Nézz magadra! csodaszép vagy
A nőiség benned lakozik
Mint az égbolton egy fényfolt
Napszakonként pont úgy változik
Bízz magadban
Ne szép szavakban
és amit mondok, az nem férfi gyűlölet
de amiben eddig hittél, anyáid nyomdokaiba
léptél, szorongatva félig éltél – hamis bűvölet.
Àrnyat jàrni éjjel làtni a mozdulatlan Üres fehér falon Tarot lapot màsnak vetni Modern boszorkànysàg vajon? Egy vércsepp elég a lapra ìrt àtokkal teli holdkor Bolond holdkór Hisztérikus misztérium Vagy skizofrénia? Ha van varàzslat fekete és fehér màgia?
- a másvilággal jól vigyázz,
ne idézz és ne ingázz! Ez beteg mània Spiritualitásba menekült a valósàgból kitaszìtott Szegény pària
Mesélj nekem magadról,
Mondd el milyen vagy!
Te miként definiàlod
A féltett identitàsod?
A nyelved, az orszàgod
A vilàgot ahogy làtod;
A bőröd szìne, a lányod
A szülőanyàd, a párod
A zenei fő irànyod
Az összes apró hiànyod
A sötétben a magànyod
Meg nem fejtett talànyod
Úgy féled a halálod
Mégis a holnapot vàrod
Hogy szebb, másabb vagy
jobb legyen - az emberi faj
mit tegyen, hatalmat honnan
vegyen, önmagàról dönteni
A létet màsként tölteni
Mint az előre meghatàrozott
...ki àltal?
Láncreakció
vagy kémiai
Sötét vízió
foglyai
vagyunk mindannyian
nézd, az a forma már
nagyon kivan
Kivagyok én is
de ki vagy te
hogy tőlem kérsz?
Nem félsz?
Hogy amit adok méreg
Az energia, mit beengedek
élősködő féreg
Kizárom az érzést
Kizárom a realitást
Nem keresem többé
a felelőst, a hibást
Valami mást
akarok
vágyom
hiányolom
hogy pontosan mit
talán holnap megálmodom
Minden, minden túl monoton
de legalább a hang sztereo
mint egy sztereotípia
a delíriumban nem fáj úgy
a jelen kori disztópia
több szólamú szimfónia
a beszélt nyelv csak irónia
ciklikusan ismétlődő agónia
Und diese schwarzgekleideten Wesen Werden Pillen mit sich tragen Die sie an uns Menschen Als Geschenke überreicht hätten
Pillen gegen die Traurigkeit Hätten sie uns geschenkt
Amikor a basszus jobban megbasz,
mint akármelyikőtök
Fétisem a beat a kick a drop én
ettől telítődök
Nem kell más csak révület, tíz
masszív óra rave
A pultos rám néz
- Egy mentes víz
Ha az óra hajnal négyet üt
a sárga lasztival együtt
Szétszaggat a kép
A testem feszül
elmém szárnyal
Ez oly' mocskosan szép
Sápatag színek mindenütt, a reggel sötét, de fényesek a hajnalcsillagok Egy nap tàn mindent, s testemből egy darabot is végleg itt hagyok Fájdalomból szakítok ki foszlányharagot tudom jól, nem ellenem szól; ez minden, mit tudott vagy ennyit sem és nekem csupán ennyi maradott Élő még az, mi számomra már réges-rég halott. Meg nem fogant magzatot túl hosszan vajúdott köldökzsinór nélkül idegenül világra hozott meddő anya, néma fattya, ki másnak sokat; önmagának többet hazudott.
Inaktiváltam a chatet, mivel valami random kis gyökér már az én -és a karacsony.gportal.hu adminja nevében is baromságokat és pejoratív szavakkal teletűzdelt üzenetekkel árasztja el az egyébként normális oldalak chat felületeit.
Ülj rá mindre. Ülj rá az összes faszra, amelyikre csak tudsz. Ú, ezzel, na, ezzel KÖTELEZŐ basznod! – mondta Priscilla a telefon galériám képeit lapozgatva. Az e heti Tinderes merítőhálón ígéretesebb halak akadtak fent, mint a múltkorin. A Tinderezést is lehet sportszerűen űzni, meg a baszást is. Valakinek a sport addikció, folyamatos aktivitás, endorfin, mozgás, stimuláció. Rendszert visz az életedbe. Végül is a szex is. Meg egy csomó mást. Olyat is, amire nem számítasz, főleg nem ilyen könnyen és gyorsan. Bár mindent oly’ könnyedén kapnék meg az életben, mint a nemi betegségeket.
– Én a helyedben most látástól vakulásig kúrnék – tanácsolta Kiscica egy sör felett bölcsen random szerda este. Emlékszem, patakokban folytak a könnyeim. Nem kelt fel úgy nap, hogy ne azon gondolatokkal feküdtem volna le aludni, hogy bár soha többé ne is kelnék fel és reggelem sem volt, hogy ne szorongva keltem volna. Már megint egy újabb nap, amit nem akarok végigcsinálni. Még be sem bootoltam fizikailag, a kávétól még jobban szorult a gyomrom, mint a szorongástól, de legalább három szuicid gondolaton túl voltam. „Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!” Én voltam a fehér nyúl Aliceból, ebben a Rémálomországban. Folyton késésben voltam – bár magam sem tudtam, honnan is és hova rohanok –, állandóan kattogva siettem.
A barátnőim mind másféle szakítás utáni tanácsokkal láttak el a szívfájdalomra. Persze nekem arra kellett hallgatnom, aki folyt már zölden HPV-san, napi átlag három random légyott után. Meg arra, amelyik szintén addikt volt, a háta mögött bántalmazó kapcsolatokkal, agresszív pasikkal és megjárta a zártosztályt.
Remek módszer, ha éppen szakítasz, és igyekszel leszokni a drogokról és a kodependenciáról.
Mi más lehetne rá a tuti recept, mint egy kiújult mániás szexfüggőség?
Mindegy mit a tegnap halmoz, Szörnyeket a holnap majd hoz
Te mosolyogj csak tovàbb!
Az inszomnia túl rég mardos Àrny szegődik üres falhoz
Szorongàs a szobàd
Óraműként benned kattog Sajàt szìvverésed hallod
De te nevess bàtran tovàbb!
Ha emészt, ha szétszed Eltűnik sajàt valódi képed Az egész màr nem a te részed
Csak mosolyogj, mosolyogj tovàbb!
Mìg elfolyik minden csepp vêred Amìg él elfedett feledett éned
Te addig nevess tovàbb...!
Képes vagy-e csak ennyire A negédesség, mondd, ìzlik-e? Elvàràsok álarcàban tellik le a lét. Tudsz-e még mélyen belenézni a semmibe Örülni a végtelennek tűnő léttelennek Jàtszani és megjàtszani Valami màsnak làtszani
AJÁNLOM AZ OLDALT
