Kodependencia és visszacsatolàs Belülről marcangoló àlmos làtomàs Ez még messze nem az az àllomàs, ahovà magamba érkezem meg; Nem vàr ott senki más. Kevéske érzés és túl sok ìtélet Megannyi megvetés, zéró kìmélet Lélegzem, létezem - ettől ez nem élet; Csupán egy annak csúfolt olcsó replika Előre kódoltan futtatott ekliptika. Ha befelé tekintek is benneteket làtlak Üres papìrra, mint jegyzeteket hànylak A valószínűség a szìntelen void maga Ha mindennek vége, akkor oda térek haza Folyik szűntelen és fàjóan üres Mint egy útszéli lotyó; bàr legalàbb nem rühes A szàja csalóka, a keze ügyes Butuskànak tűnik, mégis szemfüles Vigyàzz vele, de màsokkal jobban! Az intuició benned , ha haragra lobban Szúr, nyugtalan, de sohasem alkuszik El ne nyomd! Alatta az ördög aluszik, A legtöbb baràtod a szemedbe hazudik...
Lányok, miért szeretjük mi ennyire a szarszagot? Ha már mindenki lelépett vagy odaokádott s maga mögött csapot-papot űrt s ürüléket hagyott... Miért szippantunk belőle még akkor is egy utolsó nagyot...?
bocsika ha magadra vetted e társadalomkritikát, a szétszívott orromból elpöckölt fikát.
Bár kétszínű lennél, de hétszínű vagy, lennél inkább azon a Pink Floyd borítón, cuz you need some education....
Fejétől bűzlik a hal
Hamis szólamú ősrégi dal
Ezt kìvànja meg az emberi faj
Szìnes cukormàz alatt a szar
Üdvözlégy ez Disneyland
Gyàrtósoron futó jólét és boldogsàg
Végtelenné tàgult emberi bolondsàg
Szivârvànyszìnű identitàs
Mind ugyanolyan, mind úgy hiszi màs
Nézz magad mögé, de tàvolra làss
A felszìni rétegnél mélyebbre àss
a szìnekbe bújtatott agymosàsnàl
Több ez felvàllalt fasszopàsnàl
Több mint eltorzult nemek és szexualitàs
Irânyìtott hierarchikus elutasìtàs
A férfi és a nő szerepet cserél
A tàrsadalmi torzulàs téged is elér
E generâció elavult sémàkban túl régóta él
Őrüljek bele inkàbb még szàzszor egyedül
Légy te, ki méltatlan megalkuvàsokba beleül
Légy aki önmaga elől màsokhoz menekül
Ha azt kérded, hogy vagyok?
- kössz, baszdmeg remekül
A te elméd kerete nekem nem nyugalom
A halàl az, maga a befàsult unalom
Életnek hazudott légüres borzalom
Receptre ìrjàk fel rózsaszìn kórlapon
Közönyös arccal vèrzek el Tàplàlkozzatok belőle! Az èlet vize ez Belefulladok. A bànatos üressèg folyik előre mint örök forràsból fakadó vìzesès Feneketlen tò Elmerülök belè Süllyedek lefelè ameddig tudok.
- Mintha visszabasztak volna önmagmaba.
- Pontosan ez történt. A szex maga az élet. /Sniffany - Quen of the Stones párbeszéd egy hosszú, frusztrációkkal és gyér szexuális élményekkel teli koplalásos időszak után./
"Nézd, én szeretem ordenáré szavakba önteni a tevékenységet, de spirituális oldalról fenntartom, hogy a szex visz a legközelebb az őslélekhez/univerzumhoz azok közül, ami nem halál" - by Queen of the Stones
Zoé a ruhásszekrényt rendezgette, lezser, de csinos otthoni melegítőben. Próbálta kikapcsolni az agyát és kiüríteni belőle a munka és hétköznapi stressz újra és újra makacsul felbukkanó buborék-szerű gondolatfoszlányait. Csütörtök kora délután volt, mikor úgy döntött, lecsúsztat valamennyit abból a rengeteg túlórából, amit az utóbbi negyed évben vállalt be. Folyamatosan hajtott, ez idegrendszerére és a viselkedésére is kihatással volt, talán maga sem vette észre, vagy csak túl sokáig volt szingli ahhoz, hogy felismerje, miként hat ez a partnerére. Már amikor az éppen otthon volt, és nem az irodában töltötte a szabadideje igen jelentős részét. Valójában Gergő épp olyan karrierista volt, mint ő, a hónapok észrevétlenül teltek, miközben felváltva licitáltak rá egymásra, ki dolgozik tovább.
Zoé szórakozottan pakolgatta a felsőit, újrahajtogatta, szín szerint rendezte őket. Néhányat félretett, ezeket sajnálta volna kidobni, de tudta, hordani sem fogja őket többé. Átfutott rajta a gondolat, hogy esetleg megkérdezi Annát, tetszenek-e neki a ruhák.
Ujjai közé oda nem illő darab akadt. Egy aprócska, pöttyös bugyi, féltanga, akár az övé is lehetett volna méret alapján, de az az azonnal belé nyilalló éles ösztön jelezte neki; mielőtt még felfoghatta volna, mi is történik, hogy nem, a bugyi nem az övé. Zoé szeme összeszűkült, ahogyan két kezével szélesre nyújtotta az anyagot. A fehérnemű nem volt teljesen tiszta és ráadásul nem is a sajátja.
- Gergő, te hanyag idióta... – mormolta orra alá bosszúsan. Lehunyta a szemeit, felidézte magában az elmúlt időszakot. A logikus az lett volna, ha Gergő egy kolléganőjét, vagy egy random prostit hoz fel ide, míg ő nincs otthon. De Gergő egyszerűen nem volt az a típus, s Zoé jól tudta ezt. Intuíciója meg azt tudta pontosan, hogy milyen másik típusba tartozhat a választottja...
Acélos tekintettel meredt a fekete alapon fehér pöttyös, selyem masnival díszített kis bugyira. Annak fonákján egy kopott H&M logó halványodott. Az fix, hogy most már biztosan meginterjúvolja Annácskát az öltözködési stílusával kapcsolatban.
Előtte azonban még úgy döntött, egy kicsit megtréfálja a fiút.
Ennyi maradt belőled: Üres szàlló szotyihèj a szèlben Napraforgó voltàl Èn àrnyèkfoszlàny Hàlàtlan vèg, kit nem èr a fèny Olajban oldódó olcsó erèny Illúzióval hàl a remèny Szìvem, az èlet nem lànyregèny Mindegy màr, nekem elèg, ha kemèny Kinek több adatott, az legyen szerèny! Apró magokat szórok az út mentèn Hàtha eltèvednèk a bànat jókedvèn Idelent a sötètben, a halàlsoron Elaprózódtam a nègyeshatoson...
Gergő akár ölni is képes lett volna, bal keze ökölbe szorult, körmei saját tenyerének húsába vájtak, szinte kiserkent belőle a vér. Kénytelen volt visszafogni magát, mert Anna olyannyira bizonytalanul kóvályogva lépkedett, hogy minden figyelmét rá kellett összpontosítania, nehogy a tizenhat éves tini fruska le találjon szédülni az emeletre vezető lépcsőről. Jobbjával támogatón ölelte húgát, egyszerre féltőn, ugyanakkor rémesen bosszúsan.
- Gyerünk, még két lépcsőfok... egyik láb – noszogatta gyengéden az illuminált lányt – és a másik.
Anna megingott, már majdnem felértek az emeletre, mikor teljes súlyával Gergőnek dőlt, s a fiú két kézzel kellett megtartsa őt.
- Te mindig olyan... – csuklásba ugró sóhajtás bukott elő belőle, ködös tekintettel sandított fel a nála jó másfél fejjel magasabb bátyára – rendes vagy hozzám – fejezte be, feje a fiú mellkasára bukott.
A Blumenthal család lányai jólneveltségükről voltak ismertek a hegyek közt megbújó kisvárosban, Waldkirchenben. Bár a kicsiny német helység síparadicsom hírében állott, és a téli szezonban turistákkal telt meg, a helyiek szegről-végről, többnyire vezetéknévről jól ismerték egymást. Frau Blumenthal Kerstin gondosan ügyelt a családja jó hírére. Rendszeresen látogatta a vasárnapi Istentiszteletet, szerény szavú, de bőkezű asszonyság volt. A helyi pap gyermekeként szerette, a hitgyülekezetben köztiszteletnek örvendett.
Lányai a tizennégy éves bakfis Lilith, és a szinte kész nő, tizennyolcat töltő Inge a takaros nappaliban várakozott a verőfényes, májusi vasárnap reggelen. Minden díszpárna a helyén, tökéletes párhuzamban pihent a kanapén, a kockás függönyök gondosan elrendezve, a fodros kis megkötő által rögzítve engedték be a hegyvidéki nap első, szúrós sugarait a ház ablakain. A két lány egyenszoknyát és galléros blúzt viselt, egy halovány színárnyalat jelezte csak az apró különbséget. Meg egy furcsa motívumot ábrázoló ezüst medál, mely Lilith nyakában lógott, fekete, hasított bőrre fűzve.
Kerstin Blumenthal még igazított egy leheletnyit feltűzött, természetes, szalmaszín kontyán, és merev mosollyal üdvözölte lányait.
- Indulhatunk? Peter atya már vár bennünket. Inge, fogd ezt a kosár süteményt... Lilith, rajtad meg hogy áll az a blúz? – durva, kimért mozdulatokkal igazgatni kezdte fiatalabbik lánya gallérját. A fordított pentagramm közepén baphomet fejet ábrázoló szigilen megcsillant a fény. – Mi ez rajtad? – szisszent fel méltatlankodva Kerstin. – Azonnal vedd le!
- Nem - vágta rá a lány, és makacsul rejtette újra ruhája alá szeretett medálját.
Rukkel tó, harmincöt fok, élőhalott voltam, de beütött az adrenalin. Utána úgy röhögcséltem a vízben mint egy hormonzavaros tinédzserlány.
Új csúszdát húztak fel, totál arra emlékeztetett, amikor tíz évesen a roller Coaster Tycoonban építettem olyan befejezetlen sínpályás hullámvasutat egy loop után, a vagon száguldott a levegőbe, majd pixeles lángcsóvává robbant, a parkomat pedig bezárták. Mindenki meghalt, aki felült rá.
Mondtam a Petrának, hogy nem kene meg tök veszélyes ez. Öreg vagyok én már ehhez. Meg kéne egy gumi is. Egy forma erre közli, hogy tessék, a kezembe nyomja a dupla kétszemélyes csúszó-gumit. Jó
- Elől vagy hátul?
- Hátul.
Fent a lépcső tetején direkt szólok a gyereknek, hogy GYENGÉDEN, baszdmeg. Mire akkorát rúgott bele a gumiba, száguldottunk lefelé, csúsztunk és úgy visítottam, mintha szabadon esnénk.
Mirakel völgyének ölelésében évszázadok óta békesség honolt. A Fekete folyó szüntelen folyása szelte két részre a termékeny földet, titkait a fellegekbe burkolózó bölcs hegytetők őrizték. A víz magába itta és messzire sodorta az egykor patakzó vért, tisztára mosva az ősi bűnöket.
A jobb féltek lankás zöldellő alföldje volt otthona az yrkrunak, míg a bal felén húzódó szurdok ehwazkru ménesek patadobogástól visszhangzott. A két nép útjai ritkán keresztezték egymást, s ha mégis így történt, távolságtartó, rideg tekintettel köszöntötték a másikat. Nem közösködtek, kivéve ha az érdek, vagy a körülmények úgy kívánták meg. Különösképpen nem szívlelték egymást, ám veszélyes vidékek húzódtak és ádáz népek éltek odaát, a Fafnir hegységen túl, s ők inkább sajátjaik biztonságát és jólétét választották értelmetlen háborúskodások helyett. A diplomácia aranykorszakát élték, íratlan törvényeikhez tartva magukat. Az új nemzedéket is ebben a szellemiségben nevelték.
Másvilági vágyakból magamnak kastélyt építettem Apró kövekkel és kristályokkal lassan szépítettem Benne lakik a démonom, a félelmem, a lelkem Mentsváram ez, s menedékem, a birtokom, a telkem
Túl magasan szálló elmém tornyába zárt börtön Két lábbal én soha sem járhattam a földön Itt maradtam egymagamban Tán teljesen meghasadtam A szakadék túl mély alattam Örök illúzióban ragadtam Az életem itt töltöm.
Szépen csendesen kivárok, úgyis hiába kiáltok Nem hallja meg senki, S ha hallaná sem értene Nincsen más itt rajtam kívül, ki magamtól megmentene.
Nézem ahogy a rendszer tönkreteszi a kétgyermekes anyát
Home officeban lélegzed a fertőzően mesterséges magányt
Szemtanúja vagyok, hogy izolál minket szingliket
Miként töri szilánkokra szétszaggatva szegény szeparált szíveket
Élettelen porhüvelyként orrvérzésig szippantod a szintetikus íveket
Frusztráló, oly vibráló az örökforgó gépezet
Őt kirúgták mert hétfő reggel túl fáradtan fékezett.
A büntetés nagy, amit rád ha nem hajtasz túl kiróhat
Szívd csak fel hát reggelente saját kedvenc nitródat
Illegális, légy lojális, titkon kússz át a kiskapunak küszöbén
sőt hat láb mélyen azalatt, hogy megélhess az ötödén
vagy tizedén a profitnak, mit a nagy corporate kitermel
Droid vagy, egy sorozatszám, szerencsétlen kisember.
AJÁNLOM AZ OLDALT
