Bocs, hogy ezt mondom, Szívem, és ez most fájni fog... De Te is pontosan tudod, hogy jellemükből fakadóan képtelenek rendes támasztékok lenni.Ez olyan, mintha egy olyan papírra rakható kőnehezék helyett, egy gesztenyét helyeznél a lapra. Olyan kis könnyű, tüskés csonthéj nélküli gesztenyét, amit könnyedén arrébb görget a szél. Na nem gesztenyepürét, az túlzás, bár egy fagyott, tömbös, cukros gesztenyemassza is stabilabb, mint az a szerencsétlen fáról lehullott gesztenye termés. Ennyi. Ők ilyen kis gesztenyefigurák,tudod, amibe beletűzdeled a fogpiszkálót, mintha igazi barát lenne, de ő valójában csak egy GESZTENYEENBER.
I feel you duck, I feel you.... És egyszerre az összes francia ìrót megértettem. A romlàs viràgai bűzlenek a romlàs vilàgàban A mindennapi betevő kenyér a fàjdalom e bàbeli poliszémiàban Tűz a nap és a levegő forróbb a pokolnàl steril utópiàban Az összes itt pózol gucciban, pradaban Szellemi szegénység tele pénztàrcàban A rothadàs gyökerezik minden pàlmafàban Elvesztettem magam a fehér kànaànban A tengerben úszom-e vagy a kék halàlban?