Helyszín: Corvin pláza, H&M üzlet

Időpont: 2017.04.04 kb. délután 17:30

Meg kellett volna nézni a nőci névtábláját, igazi frusztrált, baszatlan fapina volt.  A sztori cenzúrázatlan változata röviden annyi, hogy a rohadt kurva rászólt a secusokra "Fogjátok meg!", mert leraktam a kibaszott pultra egy farmernadrágot, ami irreálisan rövid idő alatt ment tönkre, ezek a zsidók meg nem voltak hajlandóak kicserélni. 
 

Komolyan, mintha el lennék átkozva ezekkel a nadrágokkal, na mindegy is, a sztori kultúráltabb verzióját tovább olvashatod...

Soha nem fogom elfelejteni azokat a tízperceket, amikor vissza kellett tekerni a VHS szalagot az elejére, mert a mese végén természetesen már semmi motivációm nem maradt, hogy szépen rendezetten tegyem el a tokjába a videokazettát. Kivéve, amikor éppen azonnal újra akartam nézni. Mi másért, mint édesapám számára halálosan idegesítő Disney betétdalokért? Anyám szerette. Még most is szereti. Mi nők egyszerűen oda meg vissza vagyunk a Disney mesékért, kár tagadni – főleg a régi klasszikusokért. Persze, nem rosszak a manapság piacra dobott animációs rajzfilmek. Láttam én a Moanát (Európában Vaiana néven fut), szép, színes, tanulságos, de számomra – számunkra, akik a 90-es évek meséin nevelkedtek – már nem az igazi. Talán ez az egyik oka, hogy az utóbbi időben sorra veszik elő a régi klasszikusokat és készítenek belőlük filmes adaptációt.

A cikk a VKN.hu-n is megjelenik :) 

Nem életem verse, és nem is egy AB-AB páros rímű líra. :) Egyszerűen csak nem akartam ebben az országban létezni, éppen nem aludtam éjjel, így született meg Diegó a képzeletbeli spanyol amígó, aki mögött kis robogón ülve száguldozunk a poros tengerparti, fülledt kis utcákon... 

Az utóbbi időben megugrott az itteni járókelők száma, aminek természetesen nagyon örülök. Ezzel együtt jár  persze az is, hogy kapok hideget-meleget, ez is totál rendben van. Egy dolgot nem tűrök - a fikázódást. A stílusom ilyen, és ilyen is marad, a témáim néha brutálisak, ez van. Lehet Vampire Diaries fanfictionöket olvasni másutt, tonnaszámra (ezzel sincs baj, sőt, jó kis pasik vannak a sorozatban :P ). 

Ha nem tetszik, értelmes ember módjára is ki lehet ám fejezni, leírni, hogy szerinted mit mivel lehetne jobbá tenni - ezt hívják építő kritikának. És én nagyon szívesen veszem, hiszen ez által fejlődök és képes vagyok másik perspektívából látni a munkásságom.

Újonnan a VKN Magazin - Vigyázz, Kész Nők - oldalára is írok cikkeket, e mellett szeretnék a saját folytatásos kis regényszerű írásomra koncentrálni, időről-időre pedig ide is fel fogom tölteni az ott megjelenő cikkeket, illetve a blogban helyet kap majd mindenféle téma, amihez éppen kedvet kapok. 

Nagyon megköszönöm, ha írtok, aktívkodtok, mint azt a főoldalon is kijelentettem, a portálotok nyomát is hagyjátok itt bátran, jövök látogatóba és csere-berélhetünk is. :) Azt vallom az írás közösségi élmény - tegyük élvezetessé és békéssé! :) 

Tömkelegével születnek nap mint nap párkapcsolati témájú írások, a könyvesboltok polcai roskadoznak az önsegítő könyvek súlya alatt. A barátnők okosabbnál okosabb tanácsokkal látnak el bennünket; kávét (vagy épp egy szombat esti Jack-kólát) kortyolgatva, világmegváltó beszélgetések közepette írjuk fel egymásnak a tökéletes párkapcsolat receptjét – épp csak a legfontosabb összetevőt felejtjük ki a felsorolásból: a problémák belső forrásait.